Minden év utolsó éjszakáján ugyanaz ismétlődik: éjfélkor pezsgős poharak csördülnek, petárdák durrannak az égen, és mindenki boldogan köszönti az újesztendőt. De ha egyszer csak megállsz és elgondolkodsz rajta, furcsa név ez a szilveszter egy ilyen gigantikus, világméretű bulira. Honnan ered egyáltalán, és miért ragadt rá ez a névadó erre a különleges napra? A válasz egy középkori pápa alakjához vezet vissé, akinek halálának időpontja véletlenül összekapcsolódott az év utolsó napjával, és ettől kezdve a neve örökre hozzátapadt az újévi ünnepléshez.
Egy pápa, aki örökre beírta magát a naptárba
A szilveszter elnevezés Szent Szilveszter pápa emlékét őrzi, aki négyszázharminc után, pontosan háromszázharmincöt december harmincegyedikén halt meg Rómában. Az ő emléknapját a keresztény egyház erre a dátumra tette, és mivel az év utolsó napjáról van szó, idővel az egész újévi ünneplés átvette a nevét. Szilveszter a maga korában jelentős alakja volt az egyháznak, uralkodása idején tartották meg azt a híres zsinatot is, amely meghatározta a kereszténység arcát és hitelveinek alapjait. Mondhatjuk, hogy egy igazi történelmi személyiség lett az év végi mulatságok névadója, még ha ő maga valószínűleg soha nem gondolta volna, hogy évszázadok múlva pezsgős poharak koccintása közben emlegetik majd a nevét szerte a világon.
A név egyébként a latin nyelvből ered, és erdőlakót jelent, de ez csak nyelvi játék. A lényeg az időpont: december harmincegyedike lett az ő emléknapja, és ettől kezdve ez a dátum egyszerűen szilveszterként vonult be a köztudatba. Érdekes módon a név sokkal inkább német nyelvterületen terjedt el, és onnan jutott el később a magyar nyelvbe is. Sokan még ma sem tudják, hogy egy középkori pápa emlékét idézik fel, amikor boldogan ünneplik az év utolsó éjszakáját.
Ókori mulatozások, amik túlélték az évezredeket
Persze az év végi mulatságok szokása jóval régebbi, mint a kereszténység. Az ókori rómaiak december közepén tartották a szaturnália ünnepét, ami valójában napokig tartó dorbézolás volt. Ilyenkor rendet bontottak: a rabszolgák egy asztalhoz ülhettek gazdáikkal, mindenki ehetett-ihatott kedvére, és a társadalmi szabályok átmenetileg felfüggesztődtek. Ez a fajta káosz és szabadság nagyon vonzó volt, ezért a szokás tovább élt a középkorban is, csak más alakban. A középkori Európában például létezett a bolondok ünnepe, amikor templomokban is engedtek egy kis pajkosságot, és az emberek teljesen kifordították a megszokott rendet.
A magyaroknál ugyanakkor más hagyományok éltek. A nomád múltból eredő pásztorünnepek tavasszal és őssz végén zajlottak, amikor az állatokat kihajtották vagy behozták a legelőkről. Ezek a szokások ma is megtalálhatók vidéken, bár már kevésbé látványosak. Az év végi ünneplés csak később, a kereszténység terjedésével és az európai kultúra hatására vált igazán meghatározóvá a Kárpát-medencében is. Így keveredett a római hagyomány a helyi szokásokkal, és alakult ki az az ünneplési forma, amit ma ismerünk.
Mikor is kezdődik az újév? A dátum vándorlása
Ma természetesnek vesszük, hogy január elseje az év első napja, de ez korántsem volt mindig így. A középkorban sokfelé március huszonötödikén kezdődött az újév, ami Gyümölcsoltó Boldogasszony napja volt, és vallási jelentősége miatt logikus választásnak tűnt. Máshol karácsonykor vagy vízkereszt idején köszöntötték az új esztendőt, így az újév dátuma régióról régióra változott. Ez persze rengeteg zavart okozott a kereskedelemben, a jogi ügyekben és egyáltalán mindenben, ami időponthoz kötődött.
Végül a tizenhatodik század végén egy pápa döntött a kérdésben: a naptárreform része volt, hogy január elsejét hivatalosan is az év kezdetévé nyilvánították a keresztény világban. Ez a döntés aztán lassan elterjedt, és a következő századra már szinte mindenütt ezt a dátumot fogadták el. A január név egyébként a római Janus istenről kapta a nevét, akiről két arc volt, és így egyidejűleg nézett a múltba és a jövőbe. Tökéletes választás egy újév kezdetéhez, ahol búcsút veszünk a régi évtől, és köszöntjük az újat. Az ókori babiloniak egyébként már kétezer évvel időszámításunk előtt ünnepeltek újévet, igaz, ők tavasszal tették ezt, és tizenegy napig tartott a nagy mulatság.
Hogyan ünnepelünk ma, és honnan jönnek a szokások?
A mai szilveszteri szokások különböző korok és kultúrák keveredéséből születtek. A petárdázás és tűzijáték a zajkeltéssel űzte el a rossz szellemeket az ókorban, ma pedig egyszerűen látványosság és öröm forrása. A lencsefőzelék a magyar asztalon a bőség szimbóluma, mert a sok apró szem gazdagságot ígér az új évben. Az angolszász világban a fagyöngy alatt csókolóznak, ami egy régi pogány rítusból maradt fenn, és szerencsét hozott a párnak.
Amikor tehát idén este számolod vissza az utolsó másodperceket, és felemelted a pezsgős poharat, eszedbe juthat, hogy egy bonyolult történelmi keverék részese vagy. Egy középkori pápa emléknapja, római ősök mulatozásai, pogány babonák és helyi szokások mind-mind beleolvadtak ebbe az egyetlen éjszakába. Ez teszi a szilvesztert valójában különlegessé: nemcsak egy naptári határvonal, hanem évezredes emberi történetek, hagyományok és remények találkozási pontja, amikor együtt köszöntjük a jövőt, még ha a múlt árnyai is ott lebegnek körülöttünk.
