Valami furcsa történt az utóbbi évtizedekben: egyre ritkábban csinálunk dolgokat csak úgy, a maguk öröméért. Ha már festünk, abból kiállítást akarunk. Ha kertészkedünk, legyen belőle haszonnövény. Ha főzünk, legyen belőle kontent. De mi van akkor, ha valamiért semmi másért csinálunk valamit, csak mert egyszerűen jólesik? Üdvözöllek a „haszontalan hobbik” csodálatos világában.
Haszontalan? Vagy inkább szabad?
A „haszontalan” szó itt nem bántás. Épp ellenkezőleg: felszabadító. Egy olyan tevékenységet jelent, aminek nincs célja, nincs tétje, nincs elvárás mögötte. Nem akarjuk megmutatni senkinek, nem akarjuk eladni, nem akarunk fejlődni benne. Csak élvezzük, hogy létezik.
Ez lehet:
- kis kavicsok festése arcocskákkal,
- virágpréselés,
- papírsárkány készítés,
- kockacukorral épített várak,
- felnőtt színezők töltögetése,
- LEGO-zás, akkor is, ha már 40 múltál.
És tudod mit? Ezek mind csodálatos dolgok. Mert amikor ilyenbe merülünk, történik valami varázslatos…
Flow – amikor elfelejtjük az időt
Talán hallottál már a „flow”-ról: ez az az állapot, amikor annyira elmerülünk valamiben, hogy megszűnik körülöttünk az idő. Teljesen jelen vagyunk. Nem rágódunk a múlton, nem aggódunk a jövő miatt – egyszerűen csak vagyunk. És ez elképesztően gyógyító élmény.
A haszontalan hobbik pontosan ezt hozzák el. Nem az eredmény számít, hanem az odavezető út. A finom mozdulat, a figyelem, a ritmus. A csendes öröm.
Stresszmentes zóna – ahol nem kell jól csinálni semmit
A legtöbb dologgal az életben teljesítenünk kell. Jól kell dolgoznunk, jól kell kinéznünk, jól kell főznünk, nevelnünk, posztolnunk. A hobbi viszont lehet az egyetlen hely, ahol nem kell „jól csinálni semmit”.
Egy csálé gyurmafigura? Szuper. Egy totál béna akvarell? Műalkotás. Egy horgolt sapka, amit senki nem venne fel? Te imádod, és ez elég. Mert itt nem a teljesítmény a cél – hanem az öröm.
A kreativitás nem hasznosság kérdése
A kreativitás nem mindig jelent „művészetet” nagy A-val. A kreativitás azt is jelenti, hogy játszunk, kombinálunk, próbálkozunk, és közben felfedezünk. A legnagyobb találmányok sokszor véletlenül születtek – és egy csomó zseni kezdte „haszontalan” kísérletekkel.
Nem kell festőművésznek lenned ahhoz, hogy fess. Nem kell kertésznek lenned ahhoz, hogy elültess egy szál levendulát. Nem kell semmit bizonyítanod – csak engedned, hogy játssz egy kicsit.
Példák, amiktől garantáltan mosolyogsz
- Kavicsokra írt pozitív üzenetek, amiket aztán elszórsz a városban
- Saját készítésű origami gyűjtemény
- Tollgyűjtés, rendszerezve egy régi cipősdobozban
- Madármegfigyelés egy termoszos teával a kertben
- Mini akváriumok LEGO figurákkal – mert miért ne?
Senki nem kérdezi: „Na, és ebből mennyit keresel?” – és ez maga a boldogság.
Miért jó, ha nem vagyunk mindig produktívak?
Mert az ember nem gép. A léleknek időnként szüksége van céltalanságra, unalomra, sodródásra. Ezek azok a „légzéspontok”, amikor a rendszer pihenhet. A „haszontalanság” teret ad az intuícióknak, új ötleteknek, de legfőképp: önmagunknak.
A modern világ gyakran suttogja: „Ne vesztegesd az időd!” – de mi lenne, ha időnként direkt vesztegetnénk? Mi lenne, ha az a pár óra, amit semmire sem „használtunk”, lenne az, ami igazán feltölt?
Találd meg a saját kis semmire sem jó örömödet!
Nem kell senkinek elmagyaráznod, miért festegetsz kagylókat. Nem kell bemutatnod a ragasztott könyvjelzőid gyűjteményét. És főleg: nem kell bocsánatot kérned, amiért valamit csak úgy – önmagáért – szeretsz csinálni.
Mert az a te időd. A te világod. A te békéd.
És ki tudja? Lehet, hogy épp ezekben a „semmire sem jó” percekben vagy igazán önmagad.
