Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy fiatal lány, akit Rózsikának hívtak. Rózsika különleges lány volt: nagy, csillogó szemei és hosszú, sűrű szempillái mindig ámulatba ejtették az embereket. Haja gyönyörű fonatokban hullott vállára, és mosolya, melyet gödröcskéi tettek még bájosabbá, mindenkit elvarázsolt.
Rózsika mindig vidám és segítőkész volt, ezért a falusiak nagyon szerették őt. Egy szép tavaszi napon, mikor a nap fénye gyengéden melegítette a földet, és a madarak éneke betöltötte a levegőt, Rózsika elindult az erdőbe gyógynövényeket gyűjteni. Tudta, hogy nagymamája szereti a különféle teákat, és ő mindig igyekezett örömet szerezni neki.
Ahogy mélyebbre ment az erdőben, egy különös fényességet vett észre a fák között. Kíváncsisága hajtotta, ezért közelebb ment, hogy megnézze, mi az. Egy kis tisztásra ért, ahol egy elvarázsolt kút állt, melynek vize úgy csillogott, mintha ezernyi apró csillag táncolna benne. A kútnál egy idős asszony ült, aki barátságosan rámosolygott.
„Üdvözöllek, Rózsika! Én vagyok az erdő tündére. Sok jót hallottam rólad és a segítőkészségedről,” mondta az asszony.
Rózsika meglepetten állt meg, de udvariasan köszöntötte a tündért. „Örülök, hogy találkozhatom veled, erdő tündére. Miben segíthetek?”
Az idős asszony szemei csillogtak. „Egy régi átok ül ezen a kúton. Aki ebből iszik, annak minden kívánsága valóra válik, de a víz minden cseppje egy-egy emlékedet törli el. Kérlek, segíts nekem megtörni ezt az átkot.”
Rózsika gondolkodott egy pillanatig, majd bátran bólintott. „Segítek neked, tündér. Mit kell tennem?”
„A kúthoz közel álló virágok között van egy különleges kék színű virág. Hozd ide nekem, és azzal meg tudom szüntetni az átkot,” magyarázta a tündér.
Rózsika gyorsan megtalálta a kék virágot, és visszahozta a tündérnek. Az asszony hálásan megköszönte, majd a virágot a kút vizébe dobta. A víz azonnal tisztulni kezdett, és a csillogó fények elhalványultak.
„Mostantól a kút vize tiszta és ártalmatlan. Köszönöm a segítségedet, Rózsika. Ezért a jóságért cserébe adok neked egy különleges ajándékot: bármikor, amikor boldog vagy, a körülötted lévő emberek is boldogok lesznek.”
Rózsika örömmel fogadta az ajándékot, és boldogan tért haza. Attól a naptól kezdve, a falu mindig vidám és boldog volt, mert Rózsika jelenléte mindenkinek örömet hozott. És így éltek boldogan, amíg meg nem haltak.
