Egyszer régen, egy távoli vidéken, ott, ahol a felhők összeérnek az éggel, állt egy varázslatos hegy. A neve Szivárvány Hegy volt, és mindenki, aki eljutott oda, csodálatos dolgokat tapasztalt.
A hegy tetején egy kis házikó állt, amelyet egy bölcs öregember lakott. Ő volt a hegy őrzője, és a helyi legendák szerint ő maga is egy varázsló volt. Aki hozzá érkezett, az mindig talált valami különlegeset.
Egy napon egy fiatal lány, Elena, úgy döntött, hogy felmászik a Szivárvány Hegyre. Őszinte szívvel hitt a csodákban, és remélte, hogy találkozhat a bölcs öregemberrel.
Napokig mászott, a sziklákon, a hómezőkön és a virágos réteken keresztül. Végül elért a hegy tetejére, ahol a kis házikó állt. Az öregember már várt rá.
“Üdvözöllek, Elena” – mondta az öregember. “Mit hoztál magaddal?”
Elena elővette a hátizsákjából egy apró, színes üveggömböt. A gömbben egy kis szivárvány ragyogott.
“Azt hiszem, ez a hegy titka” – mondta Elena. “A szivárványok ereje.”
Az öregember elmosolyodott. “Igen, kedves Elena. A Szivárvány Hegy a remény és a csodák helye. Minden szivárvány egy új lehetőséget hordoz. Most pedig nézz a gömbbe.”
Elena belenézett a gömbbe, és hirtelen egy szivárvány színű köd vette körül. Az öregember megérintette a homlokát, és Elena teste könnyűvé vált. Elrepült a szivárványok között, és minden szín más-más élményt hozott neki.
Amikor visszatért a földre, az öregember mosolyogva nézett rá. “Most már te is a Szivárvány Hegy őrzője vagy, Elena. Vigyázz rá, és hozd el a reményt mindenkinek.”
Elena boldogan bólintott, és a hegyről leereszkedett. Azóta mindenki, aki felmászik a Szivárvány Hegyre, találkozik vele, és egy kis szivárványt visz magával.
Így élte boldogan napjait Elena, a Szivárvány Hegy őrzője.