Egy meleg nyári délután, amikor a levegő megtelt virágok illatával, Balázs a Mesefa alá telepedett. A fa ezúttal halvány rózsaszín fényben ragyogott, mintha a szeretet és barátság történetét akarná mesélni. Amikor Balázs kinyitotta a varázskönyvet, egy különösen kedves mese bontakozott ki:
– Egy szép réten, ahol a napfény táncot járt a harmatos fűszálakon, élt egy kis veréb, akit Csipinek hívtak. Csipi egy vidám madárka volt, aki mindig a magasba vágyott, de sosem repült túl messzire. Legjobb barátja, Pici, egy aprócska nyúl volt, aki a rét árnyékos bokrai között szeretett ugrándozni.
Egy nap, amikor Csipi a magasból figyelte a rétet, észrevett valami furcsát. Az egyik bokor tövében egy apró, színes szalag hevert, amelyen különleges minták voltak. Csipi leszállt, hogy megnézze.
– Nézd, Pici! Mi lehet ez? – kérdezte izgatottan, miközben a szalagot csőrével felemelte.
Pici közelebb ugrált, és alaposan szemügyre vette a szalagot. – Talán valami varázslatos dolog. Próbáljuk meg kideríteni, honnan jött! – mondta.
A két barát elindult, hogy megoldja a rejtélyt. Útjuk során találkoztak Mókával, a mókussal, aki éppen diókat gyűjtött.
– Ez egy gyönyörű szalag! – mondta Móka. – Egyszer láttam hasonlót egy nagy tölgyfa tetején lévő fészekben. Talán ott találjátok a gazdáját.
Csipi és Pici megköszönték a segítséget, és a tölgyfa felé vették az irányt. Amikor odaértek, Csipi felröppent a magasba, és észrevett egy madárfészket, amelyben egy nagy, színes madár pihent.
– Jó napot! Ez a szalag a tiéd? – kérdezte Csipi.
A színes madár mosolyogva bólintott. – Igen, ez az én szalagom. A szél fújta el, amikor rendezgettem a fészkemet. Köszönöm, hogy visszahoztátok!
Csipi visszaadta a szalagot, és a madár hálából egy színes tollat adott neki ajándékba. – Ez a toll emlékeztessen arra, hogy a barátság és a kedvesség mindig megtalálja a helyét – mondta a madár.
Amikor Csipi visszatért a földre, Pici kíváncsian nézte a tollat. – Olyan szép! Mit fogsz vele csinálni, Csipi?
– Ebből a tollból egy díszt készítek a fészkembe, hogy mindig emlékezzek a barátainkra és erre a napra – válaszolta Csipi.
Attól a naptól kezdve Csipi fészke lett a rét legszebb helye, amely minden madarat és állatot összekötött. A barátság szárnyai mindig ott lebegtek a rét fölött, emlékeztetve mindenkit, hogy a kedvesség és az összetartozás a legnagyobb kincs.
Balázs mosolyogva csukta be a varázskönyvet. A Mesefa ismét megmutatta, hogy a barátság és a kedvesség minden helyzetben csodát hozhat.