Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis gyík, akit Csillámnak hívtak. Csillám nagyon szerette a napfényt, és sok időt töltött a meleg sziklákon sütkérezve. Egy nap azonban különös dolog történt: a nap hirtelen eltűnt az égről, és az erdőt hideg sötétség borította el. Az állatok aggódni kezdtek, hiszen a napfény adta nekik a meleget és az életet. Csillám elhatározta, hogy felkutatja a napfény varázslatát, és visszahozza a fényt az erdőbe.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Csillám történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Csillám elindult, hogy megtalálja a napfény varázslatát. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs vakond volt, akit Földinek hívtak. Földi elmondta neki, hogy a napfény varázsa egy titkos hegycsúcs tetején található, és csak azok találhatják meg, akik szívből jövő kívánsággal keresik.
Ahogy továbbhaladt, Csillám találkozott egy fürge nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített neki megtalálni az ösvényt a hegycsúcshoz, és elmondta neki, hogy a varázslat csak akkor tárul fel, ha valaki igazán hisz a nap erejében.
Útközben Csillám találkozott egy kedves madárral, akit Csipinek hívtak. Csipi elmesélte neki, hogy a napfény varázslatát őrző kristályok csak akkor ragyognak fel, ha valaki szívből jövő kívánságot mond.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Csillám megtalálta a hegycsúcsot, ahol a kristályok ragyogni kezdtek. Amikor Csillám szívből jövő kívánságát elmondta, a napfény újra visszatért az égre, és az erdő ismét fényben fürdött. Az állatok mind csodálták Csillám bátorságát és eltökéltségét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a legnagyobb fény a szívünk mélyén születik meg. Csillám története megtanította neki, hogy a bátorság és a hit mindig elhozza a csodákat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
