Egyszer volt, hol nem volt, az erdő szélén egy gyönyörű, virágokkal teli tisztás állt, ahol minden nap sütött a nap, és az állatok boldogan éltek. Itt lakott egy apró, bájos katicabogár, akit Pöttynek hívtak. Pötty egyáltalán nem volt olyan, mint a többi katicabogár: szárnyai különleges, aranyló pöttyökkel ragyogtak, amikor a napfény rásütött. Mindenki szerette, mert kedves és segítőkész volt, de Pötty mégis szomorú volt.
„Hiába világítok, én túl kicsi vagyok ahhoz, hogy igazán segíteni tudjak másokon” – sóhajtotta magában gyakran.
Balázs, aki a Mesefa alatt ült, elmélyülten hallgatta a varázskönyv történetét, amely most Pötty különleges kalandját mesélte el.
Egy nap hatalmas vihar közeledett. A fekete felhők gyorsan eltakarták a napot, a szél süvített, és az erdő állatai riadtan bújtak el. A tisztásra egy eltévedt kis tücsök érkezett, aki kétségbeesetten kereste az otthonát, de nem látott semmit a sötétben.
„Segíts, kérlek!” – sírta a kis tücsök, miközben a szél csak egyre erősebben fújt.
Pötty félt, hiszen ő maga is aprócska volt, de a tücsök szomorúságát látva bátor lett. „Én segítek neked!” – mondta, és a szárnyait szétnyitotta. A szél ugyan erősen próbálta ledönteni, de Pötty nem adta fel.
Ahogy a katicabogár szárnyaira ráesett az esőcseppeken átszűrődő halvány fény, apró aranyszínű csillogás töltötte be a tisztást. Pötty szárnyai úgy világítottak, mintha a csillagok költöztek volna rájuk, és a kis tücsök végre látni kezdte az utat.
Pötty előre repült, egyre világosabbá téve az utat a csillogásával. A kis tücsök követte, amíg egy biztonságos odút nem találtak a nagy tölgyfa tövében. Pötty végig vele maradt, amíg a vihar el nem csendesedett, és a nap újra elő nem bújt.
Ahogy a napsugarak újra végigsütöttek az erdőn, a tisztás állatai mind összegyűltek. A kis tücsök boldogan mesélte el, hogyan mentette meg őt Pötty csillagfénye.
„Te nem vagy kicsi és jelentéktelen, Pötty” – mondta a bölcs bagoly, aki mindent látott a fáról. „Még a legkisebb fény is elég ahhoz, hogy valaki utat találjon a sötétben.”
Pötty végre megértette, hogy mindenki, legyen bármilyen apró, képes valami hatalmas dolgot tenni, ha segítőkész és bátor. A tisztás állatai hálásan ünnepelték, és Pötty szárnyai most még ragyogóbbak lettek, mint valaha.
Balázs megtanulta, hogy soha nem szabad alábecsülni a saját erejünket. Néha a legapróbb dolgok is hatalmas változást hozhatnak, ha van bennünk bátorság és jószívűség.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
