Egy nyugodt este, amikor a nap éppen a horizont alá süllyedt, Balázs a Mesefa tövében ült, és figyelte, ahogy az első csillagok megjelennek az égen. A fa most ezüstös fényben ragyogott, mintha a csillagok üzenetét akarná elhozni. Amikor Balázs kinyitotta a varázskönyvet, egy különleges mese bontakozott ki:
– Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis teknős, akit Tominak hívtak. Tomi egy tó mellett lakott, ahol a nap mindig szépen sütött, a fák árnyékot adtak, és az állatok boldogan éldegéltek. Bár Tomi szeretett a tóparton sütkérezni, gyakran türelmetlen volt.
Egyik este, amikor a nap lassan eltűnt a horizonton, Tomi a tó tükrén megpillantotta a csillagokat. Csodálkozva nézte őket.
– Olyan gyönyörűek! Bárcsak elérhetném őket – sóhajtotta.
Másnap reggel Tomi elhatározta, hogy megkérdezi az erdő lakóit, hogyan érhetné el a csillagokat. Elsőként egy gyors kis nyulat talált.
– Szia, Nyuszi! Tudod, hogyan juthatok el a csillagokhoz? – kérdezte Tomi.
A nyúl elnevette magát. – Csillagok? Olyan magasan vannak, hogy én sem érném el őket, pedig gyorsan futok! De talán, ha türelmes vagy, megtalálod a választ.
Tomi nem igazán értette, hogyan segíthet a türelem, de továbbment. Útközben találkozott egy bölcs bagollyal, aki egy magas fán ült.
– Szia, Bagoly! Tudod, hogyan érhetem el a csillagokat? – kérdezte Tomi.
A bagoly mosolyogva így válaszolt: – A csillagok messze vannak, Tomi. De nézd csak meg a tó tükrét! A csillagok ott is ragyognak. Néha nem az a fontos, hogy fizikailag elérj valamit, hanem hogy megtanuld értékelni, ami körülötted van.
Tomi elgondolkodott. Aznap este, amikor ismét megjelentek a csillagok, a tó partjára ment, és leült figyelni a víz felszínét. Lassan rájött, hogy a bagolynak igaza volt. Bár a csillagokat nem érhette el, a tükröződésük a vízen ugyanúgy csodálatos volt.
Ettől a naptól kezdve Tomi megtanulta értékelni az apró szépségeket maga körül. Már nem sürgette a dolgokat, hanem türelmesen megfigyelte az erdő és a tó mindennapi csodáit.
Amikor legközelebb találkozott a nyúllal és a bagollyal, így szólt:
– Köszönöm nektek, hogy segítettetek megérteni a türelem és az elfogadás fontosságát. Most már tudom, hogy a csillagok szépségét élvezni ugyanolyan értékes, mint elérni őket.
Balázs mosolyogva csukta be a varázskönyvet. A Mesefa ismét megmutatta, hogy az élet igazi értékei nem mindig a cél elérésében rejlenek, hanem abban, hogy megtanuljuk értékelni a körülöttünk lévő világ apró csodáit.
