Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny faluban, nem messze az erdőtől, élt egy kis szarvasborjú, akit Villámnak hívtak. Villám különleges volt: patái alatt mintha mindig fény csillant volna, ahányszor futott. Az erdő lakói gyakran mondogatták, hogy Villám születésekor egy csillag hullott le az égből, és azóta ragyogás kíséri minden lépését.
Egy éjszaka azonban a falu és az erdő lakói szomorúan vették észre, hogy az égbolt legszeretettebb csillaga, a Fénylő Csillag, eltűnt az égről. A csillag minden este világította meg a falu útjait, és vigyázott az erdő békéjére. Villám elhatározta, hogy megtalálja a csillagot és visszahozza azt.
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv varázslatos fénnyel ragyogott, és a mesélő hang így szólt:
Villám az erdő legöregebb fájához ment, hogy tanácsot kérjen. Az Öreg Tölgy mély, nyugodt hangon szólalt meg: „Villám, ha meg akarod találni a csillagot, kövesd a hold fényét, amely egy titkos barlang bejáratához vezet. De vigyázz, a barlang mélyén meg kell értened, miért tűnt el a csillag.”
Villám elindult a hold fényének útján. Útközben találkozott egy bagollyal, aki szomorúan üldögélt egy ágon. „Villám, nem látom jól az utat a csillagfény nélkül. Segítenél megtalálni a fészkemet?” – kérdezte a bagoly.
Villám türelmesen végigvezette a baglyot az erdőn, és miután biztonságosan visszatalált a fészkéhez, a bagoly így szólt: „Kövesd a szél suttogását. A szél segít megtalálni a barlangot.”
Ahogy Villám elérte a barlang bejáratát, a hold fénye halványulni kezdett. A barlang belsejében furcsa fények és árnyak táncoltak. A legmélyebb zugban Villám egy nagy, reszkető árnyékot talált – a Fénylő Csillagot, amely most fakó és gyenge volt.
„Mi történt veled?” – kérdezte Villám.
A csillag halk, szomorú hangon így szólt: „Az emberek és az állatok egyre kevésbé hisznek bennem. A hitem az ő örömükből és reményükből származik, de egyre több szomorúság és harag telepszik rájuk.”
Villám megértette, hogy nem elég visszavinni a csillagot az égre; meg kell mutatnia az erdő és a falu lakóinak, hogy együtt, reménnyel és szeretettel helyreállíthatják a csillag fényét.
Villám visszatért a faluba, és elmondta az embereknek és az állatoknak, hogy a csillag fénye a közös örömtől és szeretettől függ. Az emberek gyertyákat gyújtottak, dalokat énekeltek, és megölelték egymást. Az állatok vidáman táncoltak, és az erdő újra életre kelt. Ahogy a szeretet és az öröm áthatotta az éjszakát, a csillag lassan visszatért az égre, fényesebben ragyogva, mint valaha.
Villám boldogan figyelte a ragyogó égboltot, tudva, hogy a csillag fényét együtt hozták vissza.
Balázs megtanulta, hogy a legnagyobb fényt a szeretet és az összefogás hozza el. Amikor együtt dolgozunk, még a legnagyobb kihívásokat is legyőzhetjük.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
