Egy kellemes, nyári délután Balázs a Mesefa árnyékába húzódott, hogy megpihenjen a nap melegétől. A fa ezúttal halvány rózsaszín fényben ragyogott, mintha egy flamingó szárnyainak árnyalatait idézné. Amikor Balázs kinyitotta a varázskönyvet, a lapok között egy különleges mese bontakozott ki:
– Messze, egy varázslatos szavanna szívében, ahol a nap aranysárgán sütött és a tó rózsaszínben csillogott, élt egy flamingó, akit Fionának hívtak. Fiona kecses és barátságos madár volt, aki mindig vidáman álldogált egy lábon a tó szélén. A tó különlegessége azonban nem csak a rózsaszín színe volt, hanem az is, hogy tele volt élettel és titkokkal.
Egy napon Fiona észrevette, hogy egy kis madár, akit Picinek hívtak, kíváncsian nézi őt a bokrok közül.
– Szia, Fiona! Miért vagy te és a többiek mindig ilyen rózsaszínűek? – kérdezte Pici.
Fiona mosolyogva válaszolt: – Tudod, Pici, mi flamingók a tóban élő apró rákok és algák miatt vagyunk rózsaszínűek. Ezek a rákok és algák olyan különleges anyagokat tartalmaznak, amelyek rózsaszínné varázsolják a tollainkat.
Pici ámulva hallgatta. – Ez csodálatos! Akkor ti szó szerint a természet színeit hordozzátok magatokon!
Fiona bólintott. – Így van. De nem csak ezért különleges ez a tó. Tudtad, hogy mi flamingók azért állunk egy lábon, mert így tudunk melegen tartani magunkat? A másik lábunkat behúzzuk, hogy ne fázzunk.
Pici még kíváncsibb lett. – És miért hajtogatjátok a nyakatokat olyan furcsán, amikor isztok?
Fiona nevetett. – Azért, mert a csőrünk lefelé hajlik, és így tudjuk kiszűrni a vizet, hogy csak az apró rákokat és algákat együk meg. Ez egy kis trükk, amit csak a flamingók tudnak.
Pici ámulva nézte Fionát. – Annyi mindent tudsz a természetről! És miért éltek mindig csoportosan?
Fiona a tó felé mutatott, ahol több száz flamingó állt együtt. – Azért, mert így vagyunk biztonságban. Ha sokan vagyunk, könnyebb észrevenni a veszélyt, és a barátaink mindig segítenek nekünk.
Pici elgondolkodott, majd így szólt: – Ti flamingók tényleg csodálatos madarak vagytok. Annyi mindent tanultam tőled ma!
Fiona mosolyogva bólintott. – És te is különleges vagy, Pici. Az, hogy érdeklődsz a világ iránt, tesz téged igazán különlegessé.
Aznap este Pici visszatért a bokrok közé, de soha nem felejtette el azt a napot, amikor Fionától megtanulta a flamingók titkait. Fiona pedig boldogan álldogált tovább a rózsaszín tó szélén, tudva, hogy a természet csodái mindig képesek elvarázsolni azokat, akik figyelmesek.
Balázs mosolyogva csukta be a varázskönyvet. A Mesefa susogva így szólt: – Néha a legkisebb részletek a legnagyobb titkokat rejtik.
Balázs elégedetten indult haza, és arra gondolt, milyen jó lenne egyszer meglátogatni egy rózsaszín tavat, és figyelni a flamingók kecses mozdulatait.
