Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes tó mélyén élt egy különleges teknős, akit Tükörnek hívtak. Tükör arról volt híres, hogy a páncélja minden éjjel megcsillogott a holdfényben, mintha egy kis darabot őrizne a hold fényéből. A tó körül élő állatok tisztelték és szerették Tükröt, de egy titkot senki sem tudott róla: éjszakánként Tükör a tó fenekén lévő varázslatos Holdfényhídhoz vezetett. Ez a híd képes volt összekötni az álmokat a valósággal, de csak azoknak mutatkozott meg, akik tiszta szívűek és segítőkészek voltak.
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv varázslatos ezüstös fényt árasztott. A mesélő hang így kezdte Tükör különleges kalandját:
Egy nap hatalmas vihar söpört végig a tavon, és a híd szinte teljesen megsemmisült. Tükör tudta, hogy a híd nélkül az állatok álmai és reményei eltűnhetnek. Elhatározta, hogy megjavítja a hidat, de ehhez különleges fénydarabokra volt szüksége, amelyeket csak az erdő különböző pontjain találhatott meg.
Tükör először egy régi tölgyfához ment, ahol egy apró, félénk nyuszi élt. „Tükör, segítenél nekem?” – kérte a nyuszi. „Egy tüskés ág eltömte a földalatti járatomat, és nem tudok hazamenni.”
Tükör nem habozott, a páncéljával félretolta a tüskés ágakat, és a nyuszi hálásan adta neki a Tiszta Szív Kristályát. „Ez megmutatja, hogy a segítőkészség mindig fényt hoz a sötétségbe” – mondta a nyuszi.
Tükör továbbindult, és találkozott egy kis bagollyal, aki elvesztette a fészkét a viharban. „Nem találok hazafelé” – mondta szomorúan.
Tükör a tó tükröződő fényével világította meg az utat a bagolynak, aki így visszatalált az otthonába. Hálából egy apró, ragyogó csillagot adott neki. „Ez a Remény Csillaga, amely mindig utat mutat.”
A harmadik darabért Tükörnek mélyen a tó fenekére kellett merülnie. Itt egy régi kagyló élt, aki őrt állt a tó mélyén megbúvó kincs felett. „Mit keresel itt, Tükör?” – kérdezte a kagyló, miközben óvatosan kinyitotta a héját.
„Az Összefogás Fényét keresem, hogy megjavítsam a Holdfényhidat. A tó és az állatok álmai múlnak rajta” – felelte Tükör.
A kagyló egy darabig csendben gondolkodott, majd így szólt: „Az Összefogás Fénye csak akkor lesz a tiéd, ha megmutatod, hogy képes vagy másokkal együttműködni.”
Ekkor a tóban élő halak körbegyűltek, és segítettek Tükörnek szétteríteni a kagyló által kibocsátott fényt. A kis teknős megértette, hogy egyedül nem tud mindent elérni, de együtt másokkal hatalmas dolgokat vihet véghez. A kagyló végül odaadta neki az Összefogás Fényét.
Miután Tükör összegyűjtötte mindhárom darabot, visszatért a tó közepére, ahol a Holdfényhíd romjai feküdtek. Óvatosan helyezte el a darabokat, amelyek azonnal egymásba illeszkedtek. Egy ragyogó fényoszlop tört fel az égre, és a híd ismét teljes pompájában állt.
A híd ezüstösen csillogott, és újra összekötötte az álomvilágot a valósággal. Az erdő lakói összegyűltek a tó körül, és boldogan figyelték, ahogy Tükör büszkén állt a híd közepén.
Balázs, aki a Mesefa alatt hallgatta a történetet, rájött, hogy a legnagyobb álmokat csak összefogással és segítőkészséggel lehet megvalósítani. Megértette, hogy a legfényesebb utak is a szívből jövő jósággal épülnek.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
