Egyszer volt, hol nem volt, az erdőben élt egy aprócska csiga, akit Csillagnak hívtak. Csillag lassú volt, ahogy a csigák általában, de sosem zavarta. Minden nap nyugodtan barangolt az erdőben, és gyönyörködött az apró csodákban, amelyeket mások észre sem vettek: a harmatcseppekben, a napfényben csillogó pókhálóban, vagy a fák kérgén futkosó hangyákban.
Egyik nap azonban nagy izgalom lett úrrá az erdő lakóin. A madarak, a nyulak és a mókusok mind egy titokzatos hírről beszéltek: a varázslatos Erdőkincse előkerült! A legenda szerint az Erdőkincs megadja a legnagyobb vágyat annak, aki megtalálja. Az állatok mind sietve indultak a rejtett kincs felkutatására. Csillag hallotta a hírt, de tudta, hogy nem tud olyan gyorsan haladni, mint a többiek.
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Csillag történetét.
Csillag nem hagyta, hogy a lassúsága kedvét szegje. „Az én tempómban is meg lehet találni a kincset” – gondolta. Útközben találkozott egy fáradt pillangóval, aki nem talált virágot, ahol megpihenhetett volna. Csillag segített neki egy közelben lévő rejtett tisztásra vezetni, ahol rengeteg virág várta. A pillangó hálából elárulta neki, hogy a kincshez vezető ösvény a Napfényes Hegy lábánál kezdődik.
Miközben Csillag lassan haladt, észrevett egy kismadarat, aki a szél miatt elvesztette a fészkét. Csillag türelmesen segített neki visszavinni az elszóródott gallyakat. A madár boldogan csiripelte el, hogy a Napfényes Hegyen túl egy kis patak vezeti a kincshez azokat, akik figyelmesek.
Végül Csillag elérte a patakot, ahol már senki sem volt. Az állatok mind gyorsan elhaladtak mellette, de egyikük sem vette észre a patak partján lévő apró kavicsokba vésett nyomokat. Csillag megállt, hogy megvizsgálja őket, és lassúságának köszönhetően felfedezte, hogy a nyomok a kincs helyét mutatták.
Csillag a nyomokat követve egy gyönyörű tisztásra érkezett, ahol egy régi, mohával borított láda pihent. Amikor kinyitotta, a láda tele volt varázslatos, fénylő kövekkel, amelyek mindenkit emlékeztettek arra, hogy a legnagyobb kincs az erdő szépsége, a figyelmesség és a türelem.
Csillag története megtanította Balázsnak, hogy nem a gyorsaság számít, hanem az, hogy az utunk során észrevegyük az apró csodákat, és figyeljünk másokra.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
