Egy csendes délután, amikor a nap sugarai átszűrődtek a Mesefa lombjai között, Balázs a fa alá telepedett, hogy elmerüljön a varázskönyv újabb történetében. A könyv most halvány zöld fényt árasztott, mintha egy ősi világ titkait őrizné magában. Amikor Balázs kinyitotta, a lapok halkan megmozdultak, és egy különleges mese bontakozott ki:
– Valahol, nagyon régen, a dinoszauruszok világában, egy buja, zöld völgyben élt egy apró dinoszaurusz, akit Dinónak hívtak. Dino egy szelíd, növényevő dinoszaurusz volt, és nagyon különleges: sokkal kisebb, mint a többiek. Míg a társai hatalmasak, erősek és félelmetesek voltak, Dino mindig úgy érezte, hogy ő nem elég nagy és bátor.
A többi dinoszaurusz gyakran játszott, versenyzett és mutogatta az erejét, de Dino csak távolról figyelte őket. Mindig azt gondolta, hogy nem tudna lépést tartani velük, ezért inkább a bokrok között bujkált, és csendesen rágcsálta a leveleket.
Egy napon azonban a békés völgyet valami szörnyű veszély fenyegette. A hegyekből egy nagy, morgó Tyrannosaurus rex közeledett, aki éhes volt, és nem válogatott az ételben. Az állatok rémülten menekültek, de a legfiatalabb dinoszauruszok – Dino barátai – egy közeli barlangban rekedtek, mert a hegyomlás elzárta a kijáratukat.
Az idő sürgetett. Az egyetlen út a barlang bejáratához egy keskeny, sziklás ösvényen vezetett, amelyen a nagyobb dinoszauruszok nem fértek át. A barátok megmentése egyedül Dinón múlhatott.
Dino nagyon félt. A szíve hevesen vert, és minden porcikája remegett. Ekkor a barátai kiáltásait hallotta a távolból:
– Dino! Segíts rajtunk! Csak te tudsz átférni!
A kis dinoszaurusz mély levegőt vett, és eszébe jutott, amit az édesanyja mindig mondott neki:
– Nem az számít, mekkora vagy, hanem hogy a szíved mekkora bátorsággal telik meg, amikor igazán szükség van rá.
Dino erőt vett magán, és elindult az ösvényen. Az út tele volt sziklákkal és veszélyekkel, de a kis dinoszaurusz minden lépésnél egyre bátrabb lett. Végül elért a barlanghoz, és apró termetének köszönhetően könnyedén átfért a sziklák között.
Odabent megtalálta a barátait, akik ijedten bújtak össze.
– Ne féljetek! – mondta Dino. – Együtt kijutunk innen!
A barlang sziklái nehezek voltak, de Dino talált egy különleges, sima követ a földön. Amikor megérintette, úgy érezte, mintha az egész világ ereje átjárta volna. A kő a “bátorság köve” volt, amely csak azoknak ad erőt, akik igazán mernek szembenézni a félelmeikkel.
Dino a barátai segítségével elkezdte eltávolítani a kisebb köveket, majd a bátorság kövének erejével sikerült eltolni egy nagyobb sziklát is. Az út hamarosan szabaddá vált, és mindannyian kiszabadultak.
Amikor visszaértek a völgybe, a többi dinoszaurusz éljenzéssel fogadta Dinót. A kis dinoszaurusz végre megértette, hogy nem az számít, mekkora vagy, hanem hogy milyen nagy a szíved, amikor másokon kell segíteni.
Balázs mosolyogva csukta be a varázskönyvet. A Mesefa ismét megmutatta, hogy a bátorság és az elszántság mindig segítenek legyőzni a legnagyobb kihívásokat is.
