Egy meleg, napsütötte délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent. A fa lassan elkezdte mozgatni ágain a leveleket, és suttogó hangján így szólt:
– Balázs, ma egy különleges mesét hozok neked, amelyből megtudhatod, milyen csodálatosak a lovak. Hallgasd csak figyelmesen!
Ahogy a Mesefa elkezdte mesélni történetét, egy gyönyörű zöld mező képe tárult Balázs elé.
Egy nagy, zöld mező szélén állt egy kicsi, szürke ló, akit Csillagnak hívtak. Csillag kíváncsi természetű kiscsikó volt, aki rengeteget szeretett kérdezni a világról. A nagyobb lovak néha már mosolyogtak is rajta, hogy mindig annyit érdeklődik.
Egyik reggel Csillag megkérdezte az anyukáját:
– Anya, miért van az, hogy némelyik ló olyan erős és szánt vagy szekeret húz, míg mások gyorsan futnak, akár a szél?
Az anyukája nevetett. – Azért, Csillagom, mert a lovak sokfélék. Mindannyiunknak más képességei vannak, de mindegyik fontos a maga módján. Ha igazán többet szeretnél megtudni, keresd fel Napos bácsit, az öreg, bölcs tanítót.
Csillag izgatottan útnak indult. Kisvártatva megtalálta Napos bácsit, egy barna, hatalmas lovat, akinek bölcs szeme mindent látott.
– Üdvözöllek, kis Csillag! Miért jöttél? – kérdezte kedvesen Napos bácsi.
– Szeretném tudni, mitől olyan különlegesek a lovak! – mondta lelkesen Csillag.
Napos bácsi elmosolyodott, majd így válaszolt:
– Rendben, akkor figyelj, és elmesélek neked néhány fontos dolgot a lovakról.
– Tudtad, hogy a lovak évezredeken át segítették az embereket? – kezdte Napos bácsi. – Az izmaink erősek, és a lábaink gyorsak. A lovakat a mezőkön, utazásokon és még a háborúkban is hívták segítségül.
– De miért tudunk olyan gyorsan futni? – csodálkozott Csillag.
– A patáinknak köszönhetjük! – felelte Napos bácsi. – Olyanok, mint az emberek cipője. Megvédenek minket a kemény földtől, kövektől, és lehetővé teszik, hogy messzire eljussunk.
Napos bácsi folytatta:
– A lovak képesek egymással „beszélgetni”. Például a füleink helyzetéből és testünk mozgásából megértjük egymást. Ha például hátracsapjuk a füleinket, az azt jelenti, hogy mérgesek vagyunk, de ha előre fordítjuk őket, azzal azt mutatjuk, hogy figyelünk.
Csillag szeme csillogott az izgalomtól. – És miért van sörényünk?
– A sörény nemcsak dísz, hanem védelem is – magyarázta Napos bácsi. – Segít megóvni minket a rovaroktól és a naptól.
Aznap délután Csillag megtanulta, hogy a lovak emlékezete rendkívül jó, és hogy hűségük az egyik legcsodálatosabb tulajdonságuk.
Amikor hazatért, izgatottan mesélte el anyukájának mindazt, amit megtudott.
– Most már tudom, hogy miért szeretnek minket az emberek! Erősek, gyorsak és hűségesek vagyunk!
Az anyukája kedvesen rámosolygott. – Büszke vagyok rád, Csillag. Most már te is megérted, milyen különlegesek a lovak!
Balázs, aki kíváncsian hallgatta a történetet, lelkesen felkiáltott:
– Most már én is rengeteg dolgot tudok a lovakról! Köszönöm, Mesefa!
A fa lágyan susogott, és a levelei mintha halkan tapsoltak volna.
– Az állatok mindig taníthatnak valamit – suttogta a Mesefa –, csak meg kell hallgatnod őket.
Balázs mosolyogva indult haza, és egész úton a lovak csodás tulajdonságain gondolkodott.
Itt a vége, fuss el véle!
