Egyszer volt, hol nem volt, a Mesefa körül egy hatalmas, ragyogó erdő terült el, ahol minden nap csodálatos dolgok történtek. Egyik ilyen nap, amikor Balázs a Mesefa tövében ült, a könyv lágy, aranyló fényt kezdett kibocsátani, és egy kedves történet bontakozott ki előtte.
Az erdőben élt egy kis mókus, akit Diónak hívtak. Dió tele volt élettel és kíváncsisággal. Minden reggel a legmagasabb fenyőfa ágán ült, és figyelte, ahogy a nap sugarai beragyogják az erdőt. Egyik reggel azonban valami különlegeset vett észre: a nap fénye játékos sugarakkal szaladgált az ágak között, mintha hívogatná őt.
„Játssz velünk, Dió!” – mintha suttogták volna a sugarak.
Dió izgatottan ugrándozott ágról ágra, követve a fény táncát. Útközben meglátott egy apró, hervadó virágot. „Ne szomorkodj, segítek!” – mondta a mókus, és kis dióhéját megtöltötte harmatvízzel, hogy megitassa a virágot.
Ahogy Dió tovább haladt, a fény sugarai egy kis patakhoz vezették. A pataknál egy kis kacsafióka próbált átkelni, de a sodrás túl erős volt. Dió nem tétovázott, egy nagy levelet szakított le, és tutajként úsztatta át a fiókát a túlpartra.
A napfény egyre mélyebbre vezette az erdőben, amíg egy régi, mohos fatörzshöz nem értek. Itt Dió meglátott egy kis baglyot, aki épp most tanult repülni, de elakadt az ágak között. „Segítek!” – kiáltotta Dió, és ügyesen kiszabadította a baglyot, aki hálásan rebegte: „Köszönöm, Dió, te igazán különleges vagy!”
Amikor a nap sugarai eltűntek a fák között, egy utolsó, különösen erős sugár Dióra vetült. „Köszönöm, hogy velünk játszottál” – suttogta a napfény, „és hogy minden állatnak segítettél az utadon. Most mi is adunk neked valamit.”
A nap sugarai aranyszínűvé változtatták Dió farkát, ami ettől kezdve ragyogott, mint a napfény. Amikor Dió visszatért az erdőbe, mindenki csodálattal figyelte a fényes farkát, amely azóta a segítőkészség és a jószívűség szimbóluma lett.
Balázs mosolyogva hallgatta a történetet, és megértette, hogy a kedvesség és a törődés önmagában is ajándék. A jó tettek mindig visszatérnek hozzánk, még ha nem is számítunk rá.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
