Egy kellemes tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában ült, miközben a madarak vidáman csiripeltek körülötte. A varázskönyv ezúttal aranysárga fényben ragyogott, mintha egy napfényes szavanna hangulatát akarná megidézni. Balázs kinyitotta a könyvet, és egy mosolygós mese kezdődött:
– Egy szavanna közepén, ahol a fű aranyszínűen hullámzott a szélben, élt egy oroszlán, akit Lalinak hívtak. Lali különleges oroszlán volt, mert mindig mosolygott. Míg a többi oroszlán komolyan és fenségesen járt-kelt, Lali sosem tudott ellenállni egy jó viccnek vagy egy vidám pillanatnak.
Egy reggel Lali a legjobb barátjával, Zümivel, a zebracsikóval indult sétára. A nap kellemesen sütött, és a levegőt a friss fű illata töltötte meg.
– Tudod, Zümi – mondta Lali –, a nevetés olyan, mint a napfény. Mindenkit felmelegít, még akkor is, ha épp szomorú.
Zümi egyetértően bólogatott, majd játékosan ugrált egy pocsolyán keresztül. Lali vele tartott, és nevetve megpróbálta utánozni a zebrák szökkenését. A két barát hamarosan a szavanna legnagyobb faához érkezett, ahol más állatok is gyülekeztek. Ott volt Mimi, a majom, aki éppen banánhéjakkal bűvészkedett, és Pufi, a pocakos víziló, aki a tóparton hűsölt.
– Lali, mesélj nekünk valami vicceset! – kiáltották az állatok.
Lali elgondolkodott, majd egy régi történetet kezdett mesélni arról, hogy egyszer egy hangya azt hitte, hogy ő a szavanna királya, mert talált egy koronaszerű levelet. Az állatok nevetve hallgatták, ahogy Lali utánozta a hangya fennhéjázó lépéseit és büszke szavait.
Ahogy a nap egyre magasabbra emelkedett, az állatok játékba kezdtek. Lali és Zümi egy „kincskereső” versenyt találtak ki, ahol mindenki hozott valamit, ami szerintük különleges. Mimi egy fényes kavicsot talált, Pufi egy hatalmas sárgavirágot, Zümi pedig egy érdekes formájú ágat. Lali végül egy tollat hozott, amit egy madártól kapott ajándékba.
– Ez a toll különleges, mert emlékeztet arra, hogy mindannyian egyediek vagyunk – mondta Lali.
Az állatok körbeültek, és megosztották, miért választották az adott tárgyakat. Ahogy beszélgettek, a szavannán végigáradt a nevetés és a jókedv.
A nap végére mindenki mosolyogva tért haza. Lali boldogan ült a fa alatt, és úgy érezte, hogy ez volt a világ legjobb napja.
Balázs mosolyogva csukta be a varázskönyvet. A Mesefa ismét megmutatta, hogy a boldogságot néha egyszerű dolgokban találjuk meg: a nevetésben, a barátságban és a közös pillanatokban.
