Balázs örömmel tért vissza a Mesefa alá, hogy újabb kalandokat fedezzen fel a varázskönyvben. Ezújttal a könyv meleg, napsárga fényt árasztott, mintha a nyári nap sugarait hozta volna magával. Amikor kinyitotta, a mesélő hang halkan kezdett mesélni:
– Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy fiú, Dani, aki élete első tengerparti nyaralására készült a családjával. Dani mindig arról álmodott, hogy homokvárat épít, kincsre vadászik és tengeri csillagokat talál a parton.
Amikor megérkeztek a tengerpartra, a nap ragyogón tüzött, a hullámok szelíd morajlása pedig olyan volt, mintha a tenger valami titkot suttogott volna. Dani azonnal nekilátott homokvárat építeni, de ahogy ásott, egy furcsa, középkori kulcsot talált a homokban. A kulcson egy apró horgony motívum volt látható.
– Mi lehet ez? – tűnődött Dani, és elhatározta, hogy megkeresi a kulcshoz tartozó zárat. Ahogy több részletet is megvizsgált, talált egy öreg tengerész szobrot a tengerparton, amelynek talapzatán egy apró rejtekajtó rejtőzött. Dani bedugta a kulcsot, és a zár kattant.
A rejtekajtó egy kicsiny ládikát tartalmazott, amely térképet rejtett. A térképen piros X jelölte a part egyik eldugott szegletét, ahol egy tengerparti barlang feküdt. Dani izgatottan mutatta meg a térképet a szüleinek, akik egyetértettek, hogy kalandos kutatásra induljanak.
Ahogy a család a barlanghoz közeledett, egyre izgalmasabbá vált a helyzet. A barlang bejáratát színes korallok díszítették, és belül egy kis medence csillogott a napfényben. A medence közepén egy régi hajós láda állt, amit Dani a térkép ütmutatása alapján nyitott ki. A láda tele volt csillogó kagylókkal, ékszerekkel és egy titkos naplóval.
A naplóban egy öreg tengerész, Kapitány Moraj, történetei voltak leírva. Elmesélte, hogyan mentette meg a part lakóit egy hatalmas vihar elől, és hogyan őrizte meg a szívében a tenger iránti tiszteletet és szeretetet.
Dani megtanulta, hogy a tenger nemcsak játék és kaland, hanem egy hely, amely tiszteletet és gondoskodást igényel. Amikor visszaértek a parton álló homokvárhoz, Dani már nemcsak a kincs felfedezésének örömét érezte, hanem azt is, hogy valami fontosat tanult a világról.
Balázs elmosolyodott, amikor becsukta a varázskönyvet. A Mesefa ismét bebizonyította, hogy a legjobb kalandok nemcsak a kincs megtalálásáról, hanem a tanulásról és az emlékek megörzéséről is szólnak.
