Egyszer volt, hol nem volt, élt egy apró erdei tisztáson egy fürge nyúl, akit mindenki csak Nyuszi Postásnak hívott. Nyuszi Postás minden nap korán kelt, hogy az erdő lakói leveleit és üzeneteit kézbesítse. Szorgalmával és pontosságával elnyerte mindenki bizalmát.
Egy nap különösen fontos levelet kapott a bagoly professzortól, aki egy szomszédos erdőben élt. A levél az erdő állatainak új térképét tartalmazta, amely segíthetett volna az állatoknak eligazodni a tél közeledtével. De amikor Nyuszi Postás át akart kelni a szélfútta tisztáson, a levél kicsúszott a táskájából, és a szél elvitte.
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv varázslatos fénye körülölelte, és a mesélő hang elkezdte mesélni Nyuszi Postás kalandját.
„Mit tegyek? Ez a levél nagyon fontos!” – gondolta Nyuszi Postás, miközben futni kezdett a szél nyomában. Útja során találkozott egy tücsökkel, aki éppen a hegedűjét hangolta.
„Tücsök barátom, nem láttál egy levelet, amit elragadott a szél?” – kérdezte.
A tücsök bólintott. „Láttam, ahogy a szél a dombok felé sodorta. Ha gyorsan mész, talán utolérheted! De vigyázz, a dombok tetején a szél sokkal erősebb.”
Nyuszi Postás megköszönte a segítséget, és szélsebesen futott a dombok felé. A meredek emelkedő azonban nehézséget okozott, és ahogy felfelé haladt, meglátott egy megrekedt sündisznót, aki nem tudott átjutni a sziklákon.
„Segítek neked, Sün barátom!” – mondta Nyuszi Postás. Óvatosan felkapta a kis sündisznót, és biztonságosan átvitte a sziklákon. A sündisznó hálásan mutatott egy irányba: „Láttam a levelet egy kis patak felett lebegni. Ha ott mész tovább, talán még időben utolérheted!”
Amikor Nyuszi Postás elérte a patakot, a levél egy magas fűzfa ágára akadt. Ahogy körülnézett, észrevette, hogy egy apró madárka, Pip, szomorúan gubbaszt a parton. A madárka nem tudott átrepülni a túloldalra, mert a szél megrongálta a fészkét.
„Pip, segítek neked, de előbb el kell érnem azt a levelet!” – mondta Nyuszi Postás.
Pip felderült. „Segítek én is! Ha a fészkem újra biztonságos lesz, az ágra repülök, és visszahozom a levelet.”
Nyuszi Postás összegyűjtött néhány erős szálat és levelet, hogy kijavítsa a madárka fészkét. Pip hálásan repült az ágra, és visszahozta a levelet.
Nyuszi Postás végre megérkezett a szomszédos erdőbe, és átadta a levelet Bagoly Professzornak, aki meghatottan mondta: „Ez a levél az állatok számára nélkülözhetetlen volt a télre való felkészüléshez. A te bátorságod és segítőkészséged nélkül sosem érkezett volna meg!”
Nyuszi Postás nem csak a levelet kézbesítette, de közben segített másokon is. Boldogan tért vissza az otthonába, tudva, hogy nemcsak a munkáját végezte el, hanem mások napját is jobbá tette.
Nyuszi Postás története megtanította Balázsnak, hogy a felelősség, a segítőkészség és a kitartás mindig meghozza gyümölcsét. Az apró jó cselekedetek is hatalmas változásokat hozhatnak.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
