Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ravasz kis róka, akit Villámnak hívtak. Villám mindig is kíváncsi volt az erdő titkaira, és arról álmodott, hogy egyszer felfedez egy olyan dolgot, amit senki más nem talált meg. Egy nap különös történetet hallott: mélyen az erdő mélyén rejtőznek a titokzatos erdei kristályok, amelyek különleges erőt adnak annak, aki megtalálja őket. Villám elhatározta, hogy felfedezi ezeket a kristályokat.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Villám történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Villám elindult, hogy megtalálja az erdei kristályokat. Útja során sok állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a kristályok egy titkos barlang mélyén rejtőznek, de csak azok találhatják meg, akik tiszta szívvel keresik őket.
Ahogy továbbhaladt, Villám találkozott egy gyors kis nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített neki megtalálni a barlanghoz vezető ösvényt, és elmondta, hogy a kristályok csak akkor jelennek meg, ha valaki igazán hisz a jóság és az együttérzés erejében.
Útközben Villám találkozott egy kedves vakonddal, akit Földinek hívtak. Földi elmesélte neki, hogy a kristályokat őrző barlang csak akkor nyílik meg, ha valaki igazán hisz a szív tisztaságában és a bátorság erejében. Együtt indultak el, hogy megtalálják a kristályokat.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Villám megtalálta a barlangot, és benne a csodálatos kristályokat. Amikor Villám szívből jövő kívánságát elmondta, a kristályok felragyogtak, és az erdő újra megtelt élettel. Az állatok mind csodálták Villám eszességét és kitartását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb kincsek nem a külső világban, hanem a szívünk mélyén rejlenek. Villám története megtanította neki, hogy a tiszta szívű bátorság és jószívűség mindig meghozza a legnagyobb csodákat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!