Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes faluban, az erdő szélén állt egy domb, amelyet mindenki csak a Rejtélyes Dombnak nevezett. A falusiak szerint a domb tetején egy ősi varázslatos tűz égett, amely képes volt megvilágítani az egész vidéket, ha valaki szívből jövő kívánságot tett mellette. Ám a tűz már évek óta kihunyt. Senki sem tudta, hogyan lehetne újraéleszteni.
Balázs, aki a Mesefa alatt ült, kíváncsian figyelte, ahogy a varázskönyv aranyló fényt árasztott, és egy új történetet kezdett el mesélni:
Az erdő mélyén élt egy fiatal róka, akit Rőtnek hívtak. Rőt nagyon kíváncsi természetű volt, és mindig segíteni akart másokon. Egy nap az erdő állatai összegyűltek, mert hallották, hogy a Rejtélyes Domb tüze újra meggyújtható, ha valaki teljesíti a barátság három próbáját.
Az első próba: a közös út
Rőt elindult a dombra, de hamarosan egy sűrű bozótba ért, ahol egy kismadár, Csipi szorult egy tüskebokorba. Rőt nem habozott, segített kiszabadítani Csipit. „Köszönöm, Rőt! Hadd segítsek neked cserébe!” – mondta a kismadár, és együtt folytatták az útjukat.
A második próba: a megosztás ereje
Ahogy haladtak, egy patakhoz értek, ahol egy apró szarvasgidát találtak, aki nem tudott átkelni. Rőt és Csipi segítettek neki egy ágat keresni, amelyből hidat építettek. A gida hálásan megköszönte, majd így szólt: „Én is veletek tartok. Együtt erősebbek vagyunk.”
A harmadik próba: a tűz őrzője
Ahogy Rőt, Csipi és a kis szarvasgida közeledtek a domb tetejéhez, egy nagy, öreg farkas állta útjukat. A farkas a Rejtélyes Tűz őrzője volt, és így szólt:
„Ha meg akarjátok gyújtani a barátság tüzét, válaszoljatok a kérdésemre: mi a barátság legnagyobb ereje?”
Rőt gondolkodott, de mielőtt megszólalhatott volna, Csipi megszólalt: „A segítség, amit nyújtunk egymásnak.”
A kis szarvasgida hozzátette: „A megosztás, amikor a keveset is megosztjuk egymással.”
Rőt pedig így szólt: „Az együtt töltött idő, mert a barátság akkor válik igazán erőssé, ha nem hagyjuk el egymást.”
Az öreg farkas elmosolyodott. „Mindannyian helyesen feleltetek. A barátság mindezekből áll. Most pedig gyújtsátok meg a tüzet!”
A farkas félrehúzódott, és a három kis barát megérkezett a domb tetejére. Egy elhagyatott kőtalapzaton állt a tűz helye. Rőt, Csipi és a szarvasgida egyszerre fújtak egy mély lélegzetet, és szívükből kívánták, hogy a tűz újra fellobbanjon.
Hirtelen az égbolt ragyogó színekben pompázott, és a tűz lángra lobbant. Aranyló fény világította meg az egész vidéket, és az erdő lakói csodálattal nézték a barátság tüzet.
Balázs megtanulta, hogy a barátság nem csak szavakban, hanem tettekben, segítségnyújtásban és közös élményekben rejlik. Amikor összefogunk és egymásért dolgozunk, a legnagyobb kihívások is megoldhatók.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
