Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kicsi, türelmes vakond, akit Földikének hívtak. Földike csendesen dolgozott a föld alatt, hosszú alagutakat ásott, és gondosan rendben tartotta az erdei talajt. Egy nap különös dolgot hallott a Nagy Bölcstől, az öreg bagolytól: a föld mélyén rejtőzik egy varázslatos kincs, amelyet Föld Szívének hívnak. Azt mondják, hogy aki megtalálja, az képes lesz megérteni a föld minden titkát, és hogy a legnehezebb helyzeteken is átsegíti majd.
Azon az estén, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a varázslatos könyv mesélni kezdte Földike történetét, és a könyv fénye körülölelte.
„Földike elszántan kezdte keresni a Föld Szívét, és mélyebbre ásott a földben, mint valaha. Az útja során három próbát kellett kiállnia, amelyek mind megmutatták számára a föld igazi értékét.
Az első próba a figyelem próbája volt. Ahogy ásott, Földike hallotta, hogy az alagútjában apró kis neszek visszhangzanak, és minden lépésére apró hangok feleltek. Egyszer csak meglátta a fénnyel teli kis gilisztát, akit Zizegőnek hívtak. Zizegő így szólt hozzá: ‘A föld alatt minden apró hangnak jelentése van, és aki figyelmesen hallgat, az megérti a föld titkait.’
Földike megtanulta, hogyan figyeljen a legapróbb rezdülésekre is, és így észrevett egy régi, elfeledett járatot, amely a következő próba felé vezetett.
A második próba az állhatatosság próbája volt. Földike egy sziklás talajba érkezett, ahol az ásás lassú és nehéz volt. Ekkor találkozott egy tücsökkel, akit Szikrának hívtak. Szikra elmondta neki: ‘A sziklák között csak azok juthatnak előre, akik nem adják fel. Kitartással és türelemmel a legkeményebb akadályokat is át tudod törni.’
Földike lassan, de rendíthetetlenül folytatta az ásást, és végül áttört a sziklákon, elérve a talaj legmélyebb részét.
A harmadik próba az alázat próbája volt. Földike egy hatalmas, ősi gyökérhálózat alatt találta magát, amely olyan mélyre nyúlt, hogy elnyelte a föld sötétsége. Ekkor egy öreg vakond jelent meg, akit Mészárosnak hívtak, és így szólt hozzá: ‘A föld szívéhez vezető út az alázaton át vezet. Tiszteld a természet erejét, és légy tudatában, hogy a föld része vagy, nem pedig az ura.’
Földike halkan haladt tovább, figyelmesen kerülgetve az ősi gyökereket, és megértette, hogy a föld maga is él, és vigyáz rá, ahogy ő vigyáz a talajra.
Végül, miután kiállta a próbákat, egy tiszta kristályt talált, amely halványan ragyogott: ez volt a Föld Szíve. Ahogy megérintette, úgy érezte, mintha a föld minden titka elérhetővé vált volna számára, és megértette, hogy a figyelem, az állhatatosság és az alázat együttesen teszik őt igazi földlakóvá.
Földike története megtanította Balázsnak, hogy a természet titkai iránti tisztelet, a kitartás és az alázat azok a tulajdonságok, amelyek összekötnek minket a világgal és segítenek leküzdeni minden akadályt.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
