Balázs ismét a Mesefa alatt ült, amikor a varázskönyv aranyló fénnyel kezdett ragyogni. Ahogy kinyitotta, a lapok maguktól megfordultak, és egy új mese bontakozott ki előtte. A mesélő hang halkan így szólt:
– Messze, egy végtelen szavannán, ahol a nap perzselőn ragyog, és a szél meséket suttog a fűnek, élt egy csapat zebra. Ezek a zebrák különlegesek voltak, mert minden évben egyszer, amikor a telihold megvilágította a szavannát, összegyűltek egy varázslatos eseményre: a zebrák táncára.
Az egyik fiatal zebra, Zina, izgatottan várta élete első táncát. Egész nap gyakorolt, próbálta utánozni a felnőttek kecses mozdulatait, de úgy érezte, nem elég ügyes.
– Mi van, ha nem leszek elég jó? – kérdezte szomorúan az anyjától.
– Ne aggódj, Zina – mosolygott az anyja. – A tánc nem a mozdulatokról szól, hanem arról, hogy átadd magad a zenének és az érzésnek.
Amikor eljött az éjszaka, a zebrák összegyűltek egy nagy tisztáson. A hold fénye ezüstösen ragyogott a bundájukon, és a szél hangja olyan volt, mintha egy láthatatlan zenész játszana. Az állatok körbeálltak, és lassan elkezdtek mozogni a ritmusra.
Zina félénken állt a kör szélén, figyelte, ahogy a többi zebra kecsesen lépdel. Amikor az egyik idősebb zebra meglátta őt, bátorítóan szólt:
– Gyere, Zina, csatlakozz hozzánk! Nincs jó vagy rossz mozdulat, csak a pillanat öröme.
Zina vett egy mély levegőt, és belépett a körbe. Először óvatosan mozgott, majd ahogy a zene és a holdfény körülölelte, egyre bátrabb lett. Egy idő után már nem gondolkodott a mozdulatokon, csak táncolt, szabadon és boldogan.
Ahogy hajnal közeledett, a zebrák lassan megálltak, és a tisztás ismét csendes lett. Zina anyja büszkén nézett rá.
– Láttad, milyen csodás voltál? – kérdezte.
– Nem is gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom – válaszolta Zina mosolyogva.
– Ez a tánc lényege – mondta az anyja. – Megtanít arra, hogy bízz magadban, és élvezd a pillanatot.
Balázs elmosolyodott, amikor becsukta a varázskönyvet. A történet emlékeztette arra, hogy a legjobb dolgok néha akkor történnek, amikor egyszerűen csak elengedjük a félelmeinket, és élvezzük az életet.
