Egy hűvös nyári hajnalon, amikor a harmat gyöngyként csillogott a Mesefa levelein, Balázs újra letelepedett kedvenc helyére. A varázskönyv ezúttal halvány aranyszínnel ragyogott, mintha egy napfényes szavanna melegét sugározná. Ahogy Balázs kinyitotta, a lapok finoman suhogva fordultak, és egy új mese kezdődött.
– Egyszer volt, hol nem volt, egy varázslatos szavannán, ahol a zsiráfok egy különleges küldetést teljesítettek. Ezek a kecses állatok nemcsak a hosszú nyakukról és gyönyörű foltjaikról voltak híresek, hanem arról is, hogy képesek voltak a legmagasabb fák legrejtettebb titkait is megfejteni.
A szavanna lakói egy napon különös problémával szembesültek. A Nagy Életfa, amely az egész vidéket éltette, elkezdett kiszáradni. A fű megbarnult, a patakok kiszáradtak, és a madarak abbahagyták éneküket. Az állatok tanácsot tartottak, és egyöntetűen úgy döntöttek, hogy a zsiráfokra bízzák a küldetést: megtalálni az Életfa megmentésének titkát.
Az egyik legbölcsebb zsiráf, Gida, vezette a csoportot. Mellette ott voltak barátai: Manna, aki mindig tele volt kíváncsisággal, és Zano, a legerősebb és legkitartóbb zsiráf a szavannán. A három zsiráf útnak indult, hogy felfedezzék, mi okozhatta az Életfa baját.
Elsőként a szavanna legmagasabb dombjára mentek, ahol a Napkút állt. A legenda szerint a Napkút képes volt elvezetni az állatokat a megoldáshoz, ha helyesen kérdezték. A zsiráfok kíváncsian hajoltak a kút fölé, és Gida tiszta hangon így szólt:
– Ó, Napkút, mondd meg nekünk, hogyan menthetjük meg az Életfát?
A víz felszíne remegni kezdett, és lassan egy térkép rajzolódott ki rajta. A térkép egy távoli, titokzatos ligetbe vezetett, ahol egy varázslatos forrást kellett megtalálniuk. Ez a forrás volt az Életfa gyökereinek titkos táplálója.
A zsiráfok azonnal útnak indultak. Útjuk során számos akadályba ütköztek. Egy mély szakadéknál Manna egy különleges megoldást talált: hosszú nyakával áthajolt, és egy közeli ágról kapaszkodott, hogy hidat képezzen Zano és Gida számára. Egy másik helyen a perzselő nap miatt meg kellett találniuk a ritka árnyékot adó bokrokat, ahol pihenhettek.
Amikor végül elérték a titokzatos ligetet, a forrás körül gyönyörű, színes növények nőttek, de a víz már csak gyengén csordogált. Gida megértette, hogy a forrást egy különleges rituáléval kell újraéleszteni. Egyesíteniük kellett a szavanna összes állatának erejét.
Visszatérve az Életfához, a zsiráfok elmondták, mit tanultak. A szavanna minden lakója összegyűlt: az elefántok trombitáltak, a madarak trilláztak, a zebrák és antilopok pedig körbeállták a fát. Amikor minden állat egyszerre fejezte ki tiszteletét és szeretetét az Életfa iránt, a fa lassan újra életre kelt. Lombjai ragyogni kezdtek, és a patakok ismét megteltek vízzel.
Gida, Manna és Zano a fa alól figyelte a szavanna újjászületését. Tudták, hogy nemcsak a bátorságuk és kitartásuk, hanem az összefogás ereje mentette meg az Életfát.
Balázs mosolyogva csukta be a varázskönyvet. A Mesefa ismét megtanította neki, hogy a legnagyobb kihívásokat együtt, összefogva lehet leküzdeni.