
Egy kép, egy történet – 2025.07.07.
Kisfiú és a Zöldbarát – Egy galaktikus találkozás meséje avagy hogyan tanulták meg a csillagok a barátság nyelvét Egyszer, nem is olyan régen, a Föld

Kisfiú és a Zöldbarát – Egy galaktikus találkozás meséje avagy hogyan tanulták meg a csillagok a barátság nyelvét Egyszer, nem is olyan régen, a Föld

Veridia és Lumira – Az Egyetlen Arc – egy mese két világról, amely valójában egy volt Réges-régen, amikor a világ még két részből állt, létezett

Egyszer réges-régen, amikor az univerzum még csak formálódott, volt egy világ, amit a csillagok szövögettek – szó szerint. Ez a világ a Végtelen Felszín volt,

Bubó, a harmatcsepp halacska – egy apró csoda története a levelek világából Egyszer, valahol egy harmatos reggelen, amikor a nap még csak épp kukucskált át

Tikitaka, a dzsungel őre – egy színes csőrű igazságkereső meséje Mélyen a Dzselapa-esőerdő szívében, ahol a levegő mindig párás, a lombok örökké zöldek, és a

Csiribiri, a szivárványszínű elefánt – egy kedves mese egy különleges kis ormányosról Volt egyszer, nagyon messze innen, egy dzsungel, amit még a madarak is csak

Egyszer nagyon régen, egy olyan erdő mélyén, amit még a térképek sem mertek lerajzolni, élt egy aprócska lény. Bundája puha volt, mint a hajnali köd,

A fekete kalapos nő Senki sem tudta, honnan jött. A galéria csendes megnyitóján tűnt fel először — egyenes tartással, fekete kalapban, hófehér zakóban, mintha egy

Ahol az idő kettéválik – Egy történet a fiúról, aki nem választott, csak ment tovább Volt egyszer egy fiú, aki mindig akkor indult el, amikor

A nő, akiről nem kérdeztek elégszer – Egy történet egy mosolyról, amit nem felejt az idő sem A fotó régi volt. Vékony keretben, ezüstösen csillogó

Aznap reggel a Mesefa levelei halkan hullámzó ritmusban rezdültek. Mintha tengerhullámok zúgnának odafent, valahol az ágak között. Balázs összebújt a fa tövében, térdeit felhúzta, és

Vannak kérdések, amelyek meghatározzák az életünket. Rövid, egyszerű szavak, mégis sorsfordító erő rejlik bennük. Ilyen a „Kivel?” is. Mert bármit is teszünk, bármerre is indulunk,

Volt egyszer egy erdő, ahol minden fa tudott suttogni. Nem hangosan, csak épp annyira, hogy aki tiszta szívvel hallgatott, megértse. Ebben az erdőben élt Liena,

Aznap a Mesefa alig zizegett. Mintha aludni akarna, vagy épp csak valami egészen finom, halk történetet tartogatna a fű között. Balázs a fa tövébe kuporodott,

Az idő különös dolog. Folyamatosan telik, de sosem tudjuk megfogni. A múlt már mögöttünk van, a jövő még előttünk, és közben csak a jelen pillanatot

Amikor a nap már elbújik a hegyek mögött, és az ég színe lassan kékről mélylilára vált, akkor kezdődik el az, amit az emberek sosem látnak:

Az égbolt halvány rózsaszínbe öltözött azon a reggelen, amikor Balázs a Mesefa alá érkezett. A fa ágai mintha még álmodtak volna: lassan, lustán ringtak a

Van egy kérdés, amely egyszerűnek tűnik, mégis újra és újra megakaszt bennünket. Egyetlen rövid szó: „Mit?” Ez a kérdés a konkrétumokról szól. Míg a „miért”

Egy kis falusi műhelyben, ahol mindig érezni lehetett a festékek illatát, egy festő élt, aki minden reggel új képeket alkotott. Virágokat, tájakat, madarakat és pillangókat