Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.20.
Volt egyszer egy apró, bolyhos kutyus, akit mindenki csak Csizmácskának hívott. Nem azért, mert bakancsot viselt — hanem mert egy igazi öreg csizmában lakott, mégpedig
Volt egyszer egy apró, bolyhos kutyus, akit mindenki csak Csizmácskának hívott. Nem azért, mert bakancsot viselt — hanem mert egy igazi öreg csizmában lakott, mégpedig
Egy kis bolt mélyén, ahol az üveg csilingel, ha belépsz, a polc közepén állt egy különleges tojás. Nem volt teli színnel, nem volt díszesen festve,
Az idő itt nem sietett. Nem rohantak percek, nem csipogtak emlékeztetők – csak a fény vándorolt lassan a sima, monolitikus tölgyfaasztalon, ahogy a nap elmozdult
Senki sem tudta, honnan jött. Egy hajnalon jelent meg, amikor a harmat még meg sem száradt a fűszálakon, és a szél csak neszeket vitt, nem
Nem hallatszott hang. A világ halk volt, mintha tudta volna, hogy most nem kell több, csak egy érintés. Egy mozdulat, ami mindent elmond: a félelmet,
Valaha itt zaj volt. Gépek zúgtak, emberek beszéltek, szikrák pattantak az acélra. A falakat olajszag és izzadtság lengte be, a reggelek kürtszóra ébredtek, és a
Egy csendes tavaszi délutánon, amikor a nap sugarai puhán simogatták a kert szélét, egy apró, kézzel festett húsvéti tojás pihent a fűben – nem akármilyen
A világ mély csendben pihent, mint egy régóta elfeledett álom, amit csak néha súg vissza a szél. A táj kihalt volt, de nem üres –
A szavanna szélén, ahol a fű aranylóan ringatózik a napsütésben, és a levegőben virágpor táncol, ott élt Lili, a legkülönösebb kis struccfióka, akit valaha láttak.
Az erdő mélyén, ahol a fény csak szűrődve érkezik meg, és az avar is ősi titkokat rejt, van egy fa, amelyről azt mondják: nem nőtt,
Gondolj csak bele: mikor ettél utoljára egy kanál mogyorókrémet? Vagy csak belenyaltál, titokban, este tízkor, mint valami bűnös kis öröm? Vagy éppen reggel a pirítósodra
„A két világ meséje” Volt egyszer két gyermek, akik ugyanazon a napon születtek – de két külön világban. Az egyik ott, ahol a nap minden
Egy napsütéses reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és az ujjával dobolt a térdén. Valami kis ritmus motoszkált benne, valami, amit nem tudott kifejezni –
Van az a pillanat, amikor a nyaralás csúcspontja a vízparti ejtőzés. Napfény, hullámok, gyümölcsillatú naptej és az a jól megérdemelt nyugalom. Aztán… jön a törölköző.
„Luca és a búzavirágok” Luca öt és fél éves volt. Az „öt” már biztosnak számított, a „fél” pedig fontos volt neki, mert attól kicsit nagyobbnak
Balázs egy padon üldögélt a Mesefa tövében, lába a levegőben lógott. A tó csendes volt, csak egy-egy hullám fodrozta a felszínt. A túlparton házak sorakoztak,
Vannak érzések, amelyek nem hangosak. Nem szorítják ki a könnyeket, nem robbannak szét egy beszélgetésben, nem követelnek választ. Csak ott vannak. Lágyan, csendben, halkan ülnek
„Bőröm alatt mondatok vannak” Nem emlékezett már, mikor kezdődött. Talán amikor először mondták neki, hogy „ne légy túl hangos.” Talán amikor azt hallotta, hogy „ez
Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alatt feküdt, a fűben egy falevelet pörgetve. A levegő illata friss volt, mint amikor a világ újrakezdődik, és Balázs