Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.06.16.
A kisfiú és a madárka – Egy történet a kert csendjéről A kert régi volt, de gyönyörű. Egy idős tölgy állt benne, ágai oly szélesen
A kisfiú és a madárka – Egy történet a kert csendjéről A kert régi volt, de gyönyörű. Egy idős tölgy állt benne, ágai oly szélesen
A kis panda, aki megtanulta a szívet rajzolni – Bájos történet a kedvességről Volt egyszer egy kis panda, akit Linlinnek hívtak. Még alig volt másfél
Az üvegbe zárt Fűszerárus – Egy apró történet az idő illatáról Egyszer régen, egy messzi keleti város egyik eldugott sikátorában állt egy különös bolt: Az
Volt egyszer egy könyvtár, ahová csak azok juthattak be, akik igazán szerették a történeteket. Nem a felszínes olvasók, nem a rohanók — hanem azok, akik
A part, ahol az idő elfelejtett járni – Egy történet a csillagfényes tengeröbölről A világ tele van helyekkel, amik túlságosan is zajosak, túlságosan is gyorsak.
Volt egyszer egy tó, amit kevesen ismertek. Nem volt rajta térképen, nem vezettek oda utak — de aki megtalálta, soha nem feledte el. A tó
Az angliai Lake District tájai olyanok, mintha a felhők maguk festették volna meg őket — néha ködfátyolba burkolóznak, máskor a napfény csillogtatja a tavakat és
A kristálytiszta patak egy mély erdőn át kanyargott, ahol a fák lombjai úgy szűrték meg a fényt, mintha apró csillagok hullottak volna a vízre. Az
Réges-régen, egy kert mélyén, ahol a virágok csak éjjel nyíltak, és a levegő illata olyan volt, mint az álombeli emlékeké, élt egy különleges pillangó. Nem
Volt egyszer egy kis svájci falucska, mélyen a hegyek ölelésében, ahol a házak fából készültek, és az ablakpárkányokon mindig volt friss virág. A falu lakói
Van valami egészen magával ragadó abban, amikor megérkezik az ősz, és a fák lombjai lassan átöltöznek. A nyári zöldtenger helyét sárga, narancs, vörös és lila
Az erdő mélyén, ahol a napfény arany sugara csak apró réseken át szűrődik le, élt egy különleges lény, akit az emberek ritkán láthattak. Ő volt
Egy meleg, aranyló délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és egy kis mézet nyalogatott a kenyérhéjról. A napfényben dongtak körülötte a méhek. – Vajon hogy
Utazáskor nemcsak új tájakat látunk, hanem új szokásokat is. És valljuk be, sokszor ezek az apróságok ragadnak meg leginkább: az, hogy máshol mit esznek reggelire,
Az eső már órák óta zuhogott. Az utcákon hömpölygött a víz, a felnőttek sietve lépkedtek, esernyőik alatt keresve menedéket. De a kisfiú, akit Tomikának hívtak,
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és a folyóra figyelt. A vízen apró buborékok futottak végig, amikor egy hal fickándozva kiugrott. – Vajon ki
A színházban van valami egészen különleges. Egy könyvet újra és újra elolvashatsz, egy filmet bármikor visszatekerhetsz – de egy színházi előadás sosem ugyanaz kétszer. Élő
Egy régi kisváros peremén, ahol a házak ablakaiból meleg fény szűrődött ki estefelé, állt egy rozoga hinta. A kötelek már kicsit megkoptak, de a deszkája
Egy nyári délelőtt Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és egy bambusznádszálat forgatott a kezében, amit a folyópartról hozott. – Vajon tényleg mindig bambuszt esznek a