Egy kép, egy történet – 2025.01.31.
Volt egyszer egy elbűvölő, titokzatos táj, amelyet mindenki csak úgy emlegetett: a Csendek Tója. Az égbolt alján, egy hatalmas erdő közepén pihent egy kristálytiszta, hegyek
Volt egyszer egy elbűvölő, titokzatos táj, amelyet mindenki csak úgy emlegetett: a Csendek Tója. Az égbolt alján, egy hatalmas erdő közepén pihent egy kristálytiszta, hegyek
Egy hófehér, mesés világban, ahol a szívek formájú szellők suhogtak, egy kislány, Lia, ült a szoba közepén csizmájában és a kedvenc farmerében, amit teleaggattak szívecskés
Egy ősi, mesebeli erdőben élt egy különös lény, akit egyszerre hívtak Tigrisnek és Macskának. Hatalmas, méltóságteljes teste olyan volt, mint egy ragyogó fekete tigrisé, mégis
Valahol a világ végén, egy eldugott tengerparton élt egy fiatal nő, Elara, aki születése óta az óceán hívását hallotta. Minden reggel, amikor a nap sugarai
A nap alig bukott fel a hegyek mögött, a halvány fények bronz és ezüst árnyékot vetettek a zúzmarás tájra. A csendes erdei ösvényen egy különleges
A nap lassan lemenőben volt, arany és mélyvörös sugarai beragyogták a szavannát. A fűszálak között egy oroszlán állt, méltóságteljesen és büszkén, mintha az egész világ
A szoba csendes volt, a levegőt betöltötte a hiány szomorú súlya. A sarkában, a kedvenc helyén, egy fekete labrador feküdt, szinte mozdulatlanul. A kutya mély,
A naplemente pillanata volt, amikor az ég és az óceán eggyé vált, a horizontot szinte láthatatlanná téve. Az ég aranyló, rózsaszín és narancssárga árnyalatokban tündökölt,
Az erdő mélyén, ahol a hó vastagon takarta a földet és a fák ágait, egy kis faházikó bújt meg a csendes tájban. A tél hideg
Az éjszaka mély csendbe burkolta az elvarázsolt erdőt. A fák sudár törzsei, amelyeket évszázados moha ölelt körbe, titkokat suttogtak a szél halk érintésére. Az ágak
Egy csendes, harmatos reggelen Balázs újra a Mesefa alatt ült. A harmatcseppek gyöngyökként csillogtak a leveleken, és a levegőben valami titokzatos illat lebegett – mintha
Van valami megfoghatatlanul jó érzés abban, amikor a reggel nem az ébresztőóra sípolásával, hanem a nap első fényeinek szelíd simogatásával indul. De vajon csak szép,
A tó partján, ahol a nap utolsó sugarai aranyhíddá nyúltak a vízen, nőtt egy különleges virág. Nem volt más, mint egyetlen pipacs – de nem
Amikor Balázs köntöst öltött, és a mesefa alatt leült, mindig történt valami varázslatos. Aznap este is így volt. A levelek zizegve meséltek, és a fa
Van valami egészen különleges abban, amikor előkerül egy régi fotóalbum. A borítója kissé kopott, a lapjai megsárgultak, de ahogy fellapozzuk, az idő megszűnik létezni. A
A nevét senki sem ejtette ki hangosan, csak őrizték a nyári poros utak, a mezők csendje, és az ecruszínű ég alatti párák. Az emberek csak
Egy hideg téli estén Balázs pizsamában, álmos szemekkel kucorgott a Mesefa alatt. A szobában már minden sötét volt, csak egy kicsi lámpa világított. A varázskönyv
A magyar nyelv tele van kincsekkel – és ezek a kincsek gyakran a régi paraszti élet tapasztalataiból születtek. Ilyen mondás az is, amit májusban szinte
Egyszer, egy napsütötte reggelen, amikor a harmat még finoman gyöngyözött a páfrányok levelén, két aprócska jószág indult el világgá. Az egyik egy kiskutya volt –
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency