Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.01.
Az ég fekete volt – nem mint az éjszaka, hanem mint a végtelenség, amiben semmi nem létezik, csak csend és kíváncsiság. A világ, amit ismertünk,
Az ég fekete volt – nem mint az éjszaka, hanem mint a végtelenség, amiben semmi nem létezik, csak csend és kíváncsiság. A világ, amit ismertünk,
A holdfény ezüstje lassan szűrődött át a fátyolos éjszakán, és titokzatos derengést vont a tájra. Egy rejtett, álomszerű kert mélyén, ahol az idő nem számított,
A sötét háttérben szinte csak a szemük látszott először – két árnyék, két villanás, két lélegzet, ahogy két macska egymással szemben ült, tökéletes szimmetriában. Az
Azt mondják, a szem a lélek tükre. De ennek a szemnek nem csak tükörszerepe volt – ez egy egész világ kapuja volt. A tekintet mélyén
A reggel csendesen ébredt a tengerparton. A homok még hűvös volt a láb alatt, a felhők puhán úsztak az égen, és a sirályok messziről kiáltoztak,
A napsütés játékosan szűrődött be a nagy konyha ablakain, arany fényt hintve a hófehér pultokra és a csillogó csempére. A levegőben frissen sült kenyér és…
A sivatag felett lemenő nap lángoló arannyal festette be az eget, ahogy a forróság lassan átadta helyét az esti nyugalomnak. A horizonton a homok hullámzott,
A barlang belsejét meleg fény töltötte be, a pattogó tűz halk nesze és a sült gyökér illata belengte a levegőt. A sziklafalak árnyékokat vetettek a
A teraszon csend honolt, csak a lombok halk susogása hallatszott, ahogy az őszi szél gyengéden táncolt végig a fák között. A nap aranyló sugarai puhán
A délutáni napfény puhán szűrődött be a függönyön át, meleg ragyogást hintve a kis vidéki konyha minden zugára. A levegőt édes vanília és olvadt csokoládé
„Amikor a fény máshonnan jön” A kisfiú nem tudta, miért van most ennyi csend a házban. A reggelek máskor gyorsak voltak, tele kacagással, csattogó papucsokkal,
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott egy kék játékhajóval. Az egyik tócsát nevezte ki kikötőnek, a másikat tengerré, a bokrokat pedig viharos hullámoknak képzelte. De
Vannak szavak, amiknek a valódi jelentése nem ott van, ahol a betűk kezdődnek. Olyan mondatok, amik első hallásra megnyugtatóak, de egy pillanat múlva már csak
Az égen nem volt nap, sem hold. Csak fények, mintha valaki leejtette volna a szivárványt, és az fák között szivárgott volna szét – vöröstől az
Egy őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy halom diót rakosgatott egymásra, mint tornyot. – Vajon mit csinál egy mókus, ha egyszer… már
Van egy pillanat, amit mindenki átélt már. Elküldesz egy hangüzenetet. Rövidet, spontánt, csak úgy, séta közben. Aztán… véletlenül visszanyomod a lejátszást. És ott van. A
A pillanat, amikor minden elcsendesül – Egy történet az ölelésről, amelyben a világ megáll Nem tudták pontosan, mikor kezdődött. Talán már azelőtt, hogy megpillantották egymást.
Egy napon Balázs a Mesefa alatt olvasgatott. Már vagy tízszer végiglapozta a könyvet, de most minden oldal unalmasnak tűnt. Semmi kaland, semmi szőrös lény, semmi
Van egy bolt a sarkon. Nem nagy, nem modern, nincs benne önkiszolgáló pénztár, és néha a pénztárgép is akadozik. Mégis sokan odajárnak. Nem csak a