Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.06.16.
A kisfiú és a madárka – Egy történet a kert csendjéről A kert régi volt, de gyönyörű. Egy idős tölgy állt benne, ágai oly szélesen
A kisfiú és a madárka – Egy történet a kert csendjéről A kert régi volt, de gyönyörű. Egy idős tölgy állt benne, ágai oly szélesen
A kis panda, aki megtanulta a szívet rajzolni – Bájos történet a kedvességről Volt egyszer egy kis panda, akit Linlinnek hívtak. Még alig volt másfél
Az üvegbe zárt Fűszerárus – Egy apró történet az idő illatáról Egyszer régen, egy messzi keleti város egyik eldugott sikátorában állt egy különös bolt: Az
Volt egyszer egy könyvtár, ahová csak azok juthattak be, akik igazán szerették a történeteket. Nem a felszínes olvasók, nem a rohanók — hanem azok, akik
A part, ahol az idő elfelejtett járni – Egy történet a csillagfényes tengeröbölről A világ tele van helyekkel, amik túlságosan is zajosak, túlságosan is gyorsak.
Volt egyszer egy tó, amit kevesen ismertek. Nem volt rajta térképen, nem vezettek oda utak — de aki megtalálta, soha nem feledte el. A tó
Az angliai Lake District tájai olyanok, mintha a felhők maguk festették volna meg őket — néha ködfátyolba burkolóznak, máskor a napfény csillogtatja a tavakat és
A kristálytiszta patak egy mély erdőn át kanyargott, ahol a fák lombjai úgy szűrték meg a fényt, mintha apró csillagok hullottak volna a vízre. Az
Réges-régen, egy kert mélyén, ahol a virágok csak éjjel nyíltak, és a levegő illata olyan volt, mint az álombeli emlékeké, élt egy különleges pillangó. Nem
Volt egyszer egy kis svájci falucska, mélyen a hegyek ölelésében, ahol a házak fából készültek, és az ablakpárkányokon mindig volt friss virág. A falu lakói
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szél játékosan fújta a haját. – Mesefa, sokszor mondják,
Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A lombok közt a szél olyan hangot keltett, mintha valaki lassan dobolna. – Milyen lehet olyan állatnak
Egyszer, nem is olyan messze innen, egy kis faluban állt egy ház, amelynek szíve a konyha volt. Nem akármiért mondták így: ebben a konyhában mindig
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent. A patak partján ült, kavicsokat görgetett a kezében, és nézte, ahogy a víz lassan, türelmesen kanyarog. –
Volt egyszer egy falucska, amelyet végtelennek tűnő búzamezők öleltek körül. A falu szélén, egy öreg tölgyfa mellett állt a mező leghíresebb őrzője: egy madárijesztő, akit
Egy nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a fák levelein átszűrődő fényt nézte. A szél úgy susogott, mintha hullámokat sodorna a partra. –
Egyszer, nagyon régen, amikor a csillagok még közelebb ültek az égre, élt egy különleges Őrző. Nem volt sem férfi, sem nő, inkább maga az Idő
Egykor régen, amikor a világ még nem könyvekből tanult, hanem könyvek teremtették magát a világot, állt egy különleges kötet a pusztaság közepén. A borítója fekete
Egy különösen hűvös, szeles délelőttön Balázs újra a Mesefánál üldögélt. Vastag sálba burkolózott, és a levelek zizegését hallgatta. A fa ágain kis jégcsapok csilingeltek, mint