Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.09.19.
Egy szelíd, aranyló délutánon, amikor a nap éppen csak megérintette a horizontot, a régi, fából készült veranda lágyan nyikorgott az enyhe szellőben. A levegő tele
Egy szelíd, aranyló délutánon, amikor a nap éppen csak megérintette a horizontot, a régi, fából készült veranda lágyan nyikorgott az enyhe szellőben. A levegő tele
Egy régi, poros padláson, ahol a levegőben megült a régi könyvek és kottalapok illata, egy különleges látvány tárult azok elé, akik be merték tenni a
Egy sötét, csillagtalan éjszakán a város elcsendesedett. A sikátorok elhagyatottak voltak, és a szél ridegen fújt végig a kihalt utcákon, mintha egy láthatatlan kéz söpörné
Egy régi, elfeledett szobában, ahol a fény puhán tör be az ablak résein keresztül, egy kislány táncolt csendesen. Mintha a levegőben lebegne, minden mozdulata könnyed
Volt egyszer egy különleges tengerpart, amit csak kevesen ismertek. Ez a hely valahol a világ vége felé bújt meg, ahol az ég és a tenger
Emma egy kisváros szélén nőtt fel, ahol a nyarak mindig végtelennek tűntek, tele poros utcákkal, régi üzletekkel és titkokkal, amelyeket csak azok ismertek, akik elég
Az ókori Róma szíve dobogott a hatalmas Colosseumban, ahol a tömeg lármája és a feszültség a levegőben vibrált. A nap magasan állt az égen, arany
Egy napsütéses napon, a szavanna határán, egy különleges elefánt született. Az állat nem olyan volt, mint a többiek: nem szürke bőrével és vastag, ráncos testével
Egy csendes, nyugodt délután volt egy régi házban, ahol a nap aranyszínű fénye lágyan áradt be az ablakokon, és finom fényárba vonta a bútorokat és
Egy meleg tavaszi délutánon, valahol egy csendes park szélén, különös pillanat játszódott le egy kislány és egy fekete francia bulldog között. A kislány, mindössze két
Nem kell hozzá repülőjegy vagy szállásfoglalás. A tenger emléke akkor is ott van benned, amikor épp nem látod. Az illata, a mozgása, az állandó, halk
Veridia és Lumira – Az Egyetlen Arc – egy mese két világról, amely valójában egy volt Réges-régen, amikor a világ még két részből állt, létezett
Egy olyan napon, amikor a világ mintha egy picit fakóbbnak tűnt, Balázs a Mesefa tövébe telepedett. Minden zöld volt, minden rendben volt, mégis hiányzott valami.
Nem lehet sietni Toszkánában. Nem azért, mert nem lehetne, hanem mert valahogy senki sem akar. Az ember egyszerűen lelassul, amikor először megérzi a napfényben fürdő
Egyszer réges-régen, amikor az univerzum még csak formálódott, volt egy világ, amit a csillagok szövögettek – szó szerint. Ez a világ a Végtelen Felszín volt,
Egy különösen csöndes estén Balázs a Mesefa tövében feküdt, a fűre támasztotta a fejét, és a csillagokat nézte. Nem volt szomorú. Nem is magányos. Csak…
Este van, végre vége a napnak. Lefürödtél, ki van húzva a redőny, az ágy is hívogat. Nem vagy fáradt, de már nem is akarsz semmit.
Bubó, a harmatcsepp halacska – egy apró csoda története a levelek világából Egyszer, valahol egy harmatos reggelen, amikor a nap még csak épp kukucskált át
Aznap Balázs az iskola után egyedül ült a Mesefa alatt. Egy barátja, akivel szinte mindent együtt csinált, ma másokkal nevetett a szünetben. Nem bántotta, csak…