Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.09.09.
Egyszer réges-régen, egy varázslatos erdő mélyén, élt egy különleges róka. De ez a róka nem volt olyan, mint a többi. Nem vörös bundával, nem is
Egyszer réges-régen, egy varázslatos erdő mélyén, élt egy különleges róka. De ez a róka nem volt olyan, mint a többi. Nem vörös bundával, nem is
Egy csendes őszi délutánon, amikor a levegőben az évszak nyugalmának illata érződött, és a nap alacsonyan állt az égen, egy kis vörös tabby macska sétált
Egy őszi napon, amikor a levelek aranysárga, mélyvörös és narancsszínű ruhába öltöztek, egy különleges festmény született. A festő, aki napokat töltött a természet tanulmányozásával, most
Egy magányos tengerparti mólón, ahol a víz halk morajlása összekeveredett a sirályok távoli kiáltásaival, ült egy gyönyörű nő. Arca lágyan megvilágítva a lenyugvó nap utolsó
Egy távoli világban, ahol a színek és formák beszéltek a lélekkel, létezett egy különleges tárgy, amit csak kevesen láthattak, de akik megpillantották, azok örökre megőrizték
Egy nap, az erdő csendes zugaiban, ahol a fák magasra nyújtózkodtak az ég felé, élt egy fürge kis mókus. Ez a mókus híres volt az
Egy egyszerű, mégis varázslatos világban, ahol a vonalak élettel telnek meg, létezett egy különleges lány, aki egyetlen fekete vonalból született. Az ő világa letisztult és
Egy olyan világban, ahol az időt nem az óra ketyegése méri, hanem az átélt történetek és megszerzett tudás, létezett egy egyedülálló homokóra, ami különbözött minden
A világ egyik elfeledett szegletében, egy régi, nagyméretű műterem padlóján, ahol a művészet és a természet határai összemosódtak, egy különös pillanat bontakozott ki. A műterem
Egy esős, nyirkos délutánon, a város szívében egy fiatal fotós sétált végig a szűk utcákon, kezében a jól ismert Canon EOS 600D kamerájával. Az eső
A délután egészen jól alakult. Se különösebben jó, se rossz. Balázs a Mesefa alatt ült, és a nadrágján egy halvány lisztfoltot nézegetett. Aznap a nagymamája
„A tánc, amit senki sem látott – és mégis mindenki érzett” Réges-régen, egy kis falucska szélén, ahol a mező véget ért és az erdő kezdődött,
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.
Aznap délután Balázs bokáig sárosan ült le a Mesefa tövébe. A nadrágján barnás pacák, a cipőjén csatakos foltok, a haján egy falevél csücsült. A keze
Mire jók a babonák, ha nem is hiszünk bennük? Esküvőre készülni olyan, mint belépni egy másik dimenzióba. Mindenki tanácsot oszt, javaslatokat hoz, és előkerülnek azok
„A stég, ahol a csend válaszol” Egyszer volt egy kis tó, eldugva az erdők és hegyek ölelésében, ahol az idő nem sietett. Itt állt egy
Egy kora őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, térdét felhúzta, az állát a kezére tette. A levelek még zöldek voltak, de a nap már