
Egy kép, egy történet – 2024.07.22.
Egy nyári délutánon, amikor a nap sugarai aranyszínűre festették az eget, egy kisvárosi művészeti galériában különleges kiállítást rendeztek. A galéria központi darabja egy varázslatos festmény

Egy nyári délutánon, amikor a nap sugarai aranyszínűre festették az eget, egy kisvárosi művészeti galériában különleges kiállítást rendeztek. A galéria központi darabja egy varázslatos festmény

Volt egyszer egy kis falu, melynek szélén egy régi, de bájos kis műterem állt. Ebben a műteremben élt és dolgozott Anna, a tehetséges festőnő, aki

Az eső csendesen kopogott az ablaküvegen, miközben az alkonyat lassan átadta helyét az éjszakának. Anna, a bájos, vörös göndör hajú kislány, aki alig múlt nyolcéves,

Egy csendes reggel, a nap első sugarai lágyan simogatták a város háztetőit. Anna korán ébredt, ahogy mindig, amikor egy különösen fontos nap várt rá. Ma

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ember egy kis faluban, ahol a természet szépségei vették körül. Az ember neve András volt, és élete során

Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,

A régi, fekete-fehér fotó egy középkorú nőt ábrázol, akinek tündöklő kék szeme szinte átszúrja az idő fátylát. Ez a kép a nagymamámról, Annáról készült, aki

Egy kicsi, de elszánt egér Mózi, magára öltötte sárga sisakját, melyet valahol a padláson talált. Tudta, hogy ma különösen nagy kihívás vár rá. A konyhában

Liza mindig is szeretett rajzolni. Gyerekkorában minden szabadidejét papír és ceruza társaságában töltötte, és amikor végre elérkezett az ideje, hogy a középiskolában művészeti szakra jelentkezzen,

Egy tavaszi délutánon, amikor a nap arany sugarai átszűrődtek a felhőkön, Anna autójában ült, és csendben vezetett hazafelé. Az út, amit választott, mindig különleges helyet

Avagy miért üldözött tegnap éjjel egy beszélő banán az iskolai folyosón? Ugye ismerős: reggel felébredsz, és még az álmod hatása alatt vagy. Zoknit keresel, de

Egy esős délután Balázs a Mesefa alatt olvasgatott, amikor hirtelen egy levelekkel teli szellő csapott végig a kertben. A fa megremegett, és a varázskönyv lapozni

Amikor a kapcsolat már nem a kezdeti rózsaszín ködben úszik, hanem a mindennapok szürkés-változatos színpalettáján játszik, akkor dől el igazán, milyen alapokra építettünk. Tudod, azok

Egy nosztalgikus önismereti utazás a mesék világába – komolytalanul, de szívből Emlékszel még arra a rajzfilmre, amit gyerekként újra és újra megnéztél, akár kazettán, akár

Nem minden cica születik a fényben. Van, aki a sötétben szőtt fonálban kel életre. A fonalkosár mélyén, egy régi szalmaszövésű, kissé megkopott, de még mindig

Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa tövében szunyókált. A levelek zizegése szinte altatóként ringatta, mígnem a varázskönyv újra kinyílt, és egy pihe-puha történet bújt

Tűnődtél már azon, hogy miért vonzódsz annyira az őszhöz, míg mások a nyarat imádják? Vagy hogy miért pörögsz fel tavasz elején, de télen inkább bekuckózol?

Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, és arra gondolt, milyen jó lenne utazni – de nem repülőn, nem hajón, és nem is űrhajón.

„Ne felejtsd el a tejet!” „Ez jól sikerült.” „Most koncentrálj.” – Hangosan vagy némán, de mindannyian beszélgetünk magunkkal. Egyesek szerint furcsa szokás, mások szerint teljesen