Egy kép, egy történet
2024.06.07.
Egyszer régen, egy kicsiny faluban élt egy fiatal lány, Lilla. Lilla mindig is különleges álmokat dédelgetett: világot akart látni, ismeretlen tájakat felfedezni, új emberekkel találkozni.
Egyszer régen, egy kicsiny faluban élt egy fiatal lány, Lilla. Lilla mindig is különleges álmokat dédelgetett: világot akart látni, ismeretlen tájakat felfedezni, új emberekkel találkozni.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos birodalom, ahol a formák és színek élték mindennapjaikat harmóniában és szeretetben. Ez a birodalom nem emberekkel,
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két vidám és pajkos egérke, akiket mindenki csak Zizegőnek és Nyurafinak hívott. Egy régi, poros szekrény mélyén éltek,
Amikor Alex asztronauta először lépett a Hold poros felszínére, nem gondolta volna, hogy síléccel a lábán fogja meghódítani ezt az égitestet. A Föld, mint egy
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos város, ahol minden este megrendezték a híres Lámpafesztivált. A város lakói egész nap izgatottan készülődtek, hogy
Egyszer régen, egy varázslatos világban, élt egy tündér, akit Elara-nak hívtak. Elara különleges tündér volt, mert hófehér haja mindig kócos kontyban volt, mintha a szelek
A varázserdő titkai Mélyen a varázserdő mélyén, ahol a fák levelei ezüstös fényben csillogtak, ott élt egy kis tündér. Ő volt a fák őrzője, aki
Az idős asszony szemei mélyen a távolba révedtek, miközben a szél halk susogása körbeölelte őket. A Main Coon macska tisztelettudóan szemlélte a körülöttük lévő világot,
A varázslatos hamburger Egy kis utcai büfé mélyén, ahol a neonfények világították az éjszakát, állt egy rozoga asztal. A büfé tulajdonosa, Józsi bácsi, minden nap
Egykoron, a Varázslatok Birodalmában, ahol a Tündérek és a Mágikus Lények együtt élték mindennapjaikat, ott élt Lumina, a Fehér Szárnyú Tündér. Ő volt a Tea
Egy szeles, tavaszi délután Balázs ismét ott ült kedvenc helyén, a Mesefa alatt. Ahogy megsimogatta a fa kérgét, a levelek susogni kezdtek, és halkan felnyílt
A munka a mindennapjaink része. Felkelünk, készülődünk, elindulunk – mert dolgozni kell, mert dolgozni akarunk. De van, akinek a munkanapja soha nem ér véget. Akinek
Nem a legdrágább ajándékokra emlékszünk. Nem arra, hogy milyen ruhában voltunk egy tökéletes nap, vagy milyen telefonnal készítettük a képeket. Arra emlékszünk, hogy kivel nevettünk,
Volt egyszer egy kicsi, de annál nagyobb egyéniségű Chihuahua, akit Pöttynek hívtak. Nem azért, mert pöttyös lett volna, hanem mert a világ színeit mindig úgy
A nap még csak ébredezett, de a világ már fénybe öltözött. A tó vize sima volt, mint az üveg, és körülötte rózsaszín tulipánok hajlongtak, mintha
Balázs egy szép, napsütéses délután újra a Mesefa alatt pihent. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szellő puha, meleg érintéssel simogatta az arcát.
Van, amikor nagy dolgokra várunk, hogy végre mosolyogjunk. Egy utazásra, egy nagy sikerre, valami különlegesre. Pedig a boldogság ott van a mindennapokban is. Az apró
Millió ével ezelőtt, amikor még a föld nem ismerte az emberek hangját, csak a szelet, a vizet és a dinoszauruszok lépteit, élt egy hatalmas T-Rex,
Egy enyhe, nyári délután Balázs ismét a Mesefa árnyékában üldögélt. A nap sugarai aranyszínű foltokat táncoltattak a fűszálakon, és a levelek halkan suttogtak a szélben.