
Egy kép, egy történet – 2024.07.12.
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros szélén élt egy kislány, akinek neve Emma volt. Emma különleges gyerek volt, mindig mély gondolatokba merült, és

Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros szélén élt egy kislány, akinek neve Emma volt. Emma különleges gyerek volt, mindig mély gondolatokba merült, és

Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos hegyvidéken, ahol a köd örökké gomolygott a sziklák között, és a világ mintha egy álom és valóság határán

Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos világ, ahol az álmok és a valóság határai elmosódtak. Ebben a különleges birodalomban élt egy fiatal lány, Lilla,

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy fiatal lány, aki mindenkit lenyűgözött a kitartásával és szenvedélyével. A neve Amara volt, és álma

Egy nyugodt délután volt a város szélén, ahol az utcák csendjét csak néhány madár dala törte meg. Az árnyékok hosszúak voltak, ahogy a nap kezdett

Egyszer volt, hol nem volt, egy békés erdei tisztáson az első reggeli napfény arany sugarakat vetett a sűrű lombkoronán keresztül, varázslatos fény- és árnyjátékot teremtve.

Magasan a békés hegyek között, hóval borított fenyőfák között megbújt egy otthonos, rusztikus faház. A téli levegő tiszta és hűvös volt, az égbolt pedig mély,

Egyszer volt, hol nem volt, egy eldugott völgy mélyén fekvő kis középkori falu. A falut buja, zöld dombok és sűrű erdők vették körül. Kanyargós macskaköves

Egy nap, egy neves cukrászda mester alkotott valami igazán különlegeset. Az ötlet egy egyszerű banánból indult ki, de hamarosan valami varázslatos műalkotássá nőtte ki magát.

Volt egyszer egy kalandvágyó kutya, akit Barnabásnak hívtak. Barnabás nem volt egy átlagos terrier, ő egy különleges kalandor volt. Egyszer, amikor egy nyári reggelen Barnabás

Gaston beagle volt. De nem akármilyen! A bundája selymes volt, a szeme huncut, mégis egy kicsit mélabús, mintha mindig épp egy régi sanzon refrénjére gondolt

Egy különösen vidám reggelen Balázs már korán a Mesefa alatt ült. A levegő édes volt, madárdal csilingelt minden irányból, és a fa kérge melegen simogatta

Van egy nap az évben, amikor minden az önfeledt nevetésről, ugrálóvárakról, szivárványszínű lufikról, vattacukorról, mesékről és csillogó szemekről szól. Egy nap, amikor a felnőttek végre

Van valami varázslatos abban, ahogy a kávé illata betölti a reggeli levegőt. Még félálomban vagyunk, de máris tudjuk: ez a nap is elindul – mert

Messze a világ zajától, ahol az utak már nem visznek tovább, csak vissza, ott terült el a tó. Nem volt térképen, de néha mégis odatalált

Egy csendes, harmatos reggelen Balázs újra a Mesefa alatt ült. A harmatcseppek gyöngyökként csillogtak a leveleken, és a levegőben valami titokzatos illat lebegett – mintha

Van valami megfoghatatlanul jó érzés abban, amikor a reggel nem az ébresztőóra sípolásával, hanem a nap első fényeinek szelíd simogatásával indul. De vajon csak szép,

A tó partján, ahol a nap utolsó sugarai aranyhíddá nyúltak a vízen, nőtt egy különleges virág. Nem volt más, mint egyetlen pipacs – de nem

Amikor Balázs köntöst öltött, és a mesefa alatt leült, mindig történt valami varázslatos. Aznap este is így volt. A levelek zizegve meséltek, és a fa