Egy kép, egy történet
2024.05.14.
A Két Kiskutya Barátsága Egyszer régen, egy kis vidéki faluban, két kiskutya élt: Foltos és Csíkos. Foltos egy fehér bundájú, fekete foltokkal tarkított kutya volt,
A Két Kiskutya Barátsága Egyszer régen, egy kis vidéki faluban, két kiskutya élt: Foltos és Csíkos. Foltos egy fehér bundájú, fekete foltokkal tarkított kutya volt,
Egy csendes parkban, ahol az árnyékot a fák biztosítják, egy férfi ült a fa alatt, mosolyogva és boldogan. Arcának minden vonásában boldogság tükröződött, miközben egy
Volt egyszer egy hajós, aki hosszú évek óta járta a világ óceánjait. Egy nap, amikor a nap már lemenőben volt, a hajó éppen egy gyönyörű
A lány haja szélben lobog, arcán a szenvedély és a zene összetalálkozik. A járdán siető emberek nem veszik észre, hogy a lány hegedűjének hangjai színes
Egy napsütéses reggelen, a virágos mezőn egy kis, sárga kiskutya szaladgált boldogan. A nap sugarai áttörtek a felhők között, és a kiskutya farka csóválva ugrált
Egy szürke esős napon, a város utcáin két idős ember sétált kézen fogva. A férfi hajlott hátú volt, a nő pedig apró léptekkel haladt mellette.
A Nagymező utcában, ahol a pesti éjszakai élet szíve dobog, most csupán egy magányos biciklista halad végig. Egy középkorú férfi, aki a friss eső utáni
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falu a hegyek ölelésében, ahol az emberek mindig is az egymásra való segítségben és a reményben lelték az
Egy ősi erdő szívében, melyet csak kevesen ismernek, rejtőzik egy kristálytiszta vizű tó. A legenda szerint ebben az erdőben él a Vadon Őrzője, aki egy
A mondás, hogy „Aki á-t mond, mondjon bé-t is”, gyakran elhangzik a mindennapi beszélgetésekben, és bár elsőre talán egy egyszerű figyelmeztetésnek tűnhet, valójában mélyebb jelentéssel
Volt egyszer egy arc, amely nem színekből, nem ecsetvonásokból, még csak nem is vonalakból állt. Betűk formálták. Apró, sűrűn rajzolt karakterek, egyetlen szó, sokszor egymás
Egy kellemes tavaszi reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben a nap sugarai átszűrődtek a zöld levelek között. A Mesefa lágyan susogott, és egy új
Van az az érzés, amikor egyszerűen túl sok van a fejedben. Tervek, határidők, el nem intézett dolgok, félig elfelejtett emlékek, vélt vagy valós kudarcok, „ezt
A nyári reggeleknek volt egy különleges illata: friss fű, harmatos levegő, és valami csendes boldogság, amit csak az érez, aki mezítláb lépkedett már harmatos réten.
Egy langyos, tavaszi délután Balázs ismét a Mesefa alatt üldögélt. A fa sűrű lombjai között halkan susogott a szél, és a varázskönyv magától kinyílt az
Van valami különös varázs abban, amikor kinyitsz egy könyvet. A kezedben tartasz néhány papírlapot – mégis ott van benne az egész világ. Történetek, gondolatok, sorsok,
Van, aki rohan, hogy elérje a metrót. Van, aki rohan, hogy teljesítsen. Van, aki rohan, hogy ne maradjon le. De egyre többen döntenek úgy: megállnak.
A reggel lassan bontakozott ki a rét szélén, ahol a harmat még apró gyöngyökként kapaszkodott a növények levelein, és a nap első sugarai csak óvatosan
