Egyéb kategória
Hogyan?
Amikor valami fontosat akarunk elérni, a kérdés szinte mindig ez: „Hogyan?” Nem elég tudni, mit szeretnénk. Nem elég érezni, miért vágyunk rá. A kulcs ott
Amikor valami fontosat akarunk elérni, a kérdés szinte mindig ez: „Hogyan?” Nem elég tudni, mit szeretnénk. Nem elég érezni, miért vágyunk rá. A kulcs ott
Van egy régi mondás: „A figyelem a legértékesebb valuta.” Ha ez valaha igaz volt, akkor 2025-ben biztosan. Minden eszköz, platform és alkalmazás a figyelmünkre vadászik
A balerina, aki festékből volt – A műterem kicsi volt, de benne mindig mozgott valami. A fények naponta táncot jártak a falakon, a festék illata
A nyár mindannyiunkat másképp érint meg. Valaki már júniusban vízibiciklin szeli a tavat, más inkább egy könyvvel elvonul az árnyékba, és van, aki addig nem
Az ecset, amely életet festett – Egy történet az alkotás varázsáról Nem minden ecset hagy nyomot a vásznon. Van, amelyik a levegőbe ír. Így volt
A ház már régóta csendes volt. Az ajtók nem nyikordultak, a falióra sem ketyeg már – mintha az idő maga is lelassult volna benne, vagy
A földút pora már régen felszállt, ahogy az ég sötétsége lassan rátelepedett a tájra. A szél halk morajlása a fűszálak között suhanva jelezte: valami közeleg.
Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és ahogy a varázskönyv kinyílt, a lapok aranyló fényben kezdtek ragyogni. Egy új történet bontakozott ki előtte… Egy
A Fanjing-hegy (kínaiul 梵净山, Fanjingshan) nem csupán Kína egyik legkiemelkedőbb természeti látványossága, hanem mély spirituális jelentőséggel is bír. Ez a lenyűgöző hegy a délkelet-kínai Guizhou
A reggel szinte észrevétlenül lopózott be a szobába, mintha nem akarta volna megzavarni az álmos nyugalmat. A puha függönyök résein keresztül beszivárgó napsugarak gyengéden érintették
Gyakran mondjuk, hogy két ember „egy hullámhosszon van” vagy „megvan a kémia közöttük”. Ezek nem csak jól hangzó kifejezések. A kutatások szerint tényleg előfordul, hogy
A ház régi volt, olyan régi, hogy a falai már magukban zúgták az idő történeteit. A festék itt-ott repedezett, mintha egy másik világ próbálna áttörni
Az ősz lassan, bársonyos léptekkel érkezett meg a kis házba, és szinte észrevétlenül ölelte körbe a nappalit. A fa ablakkereten át beszűrődő aranyfény úgy keveredett
A régi ház ablakán át aranyszínű fény ömlött be, mintha maga a nap is megpihent volna egy kicsit az őszi táj fölött. A kertben a
A pálya peremén fényben úszott a reggel. A nap sugarai olyan élénken csillantak meg a homokon, mintha aranypor hullott volna az égből. A nézőtér örvénylő
A Napfényversenypályán már kora reggeltől pezsegtek az izgalmak. A tribünökön zsivajlott a tömeg, a napfény pedig úgy táncolt a színes zászlókon, mintha maga is kíváncsi
Hópelyhecskék Falucska a világ egyik legbékésebb helyén húzódott meg, ahol minden ház olyan volt, mintha mézeskalácsból gyúrták volna. A tetőkön vastagon ült a hó, az
A reggel csendesen simította végig a műterem ablakát. A halvány napsugár úgy kúszott be a deszkapadlóra, mintha halkan kopogtatna, engedélyt kérve, hogy beléphessen. Odabent minden
Az öreg hölgy minden reggel ugyanazzal a mosollyal lépett ki a házából. A szomszédok megszokták már, hogy mindig köszön, mindig van egy kedves szava, és