Egyéb kategória
Hogyan?
Amikor valami fontosat akarunk elérni, a kérdés szinte mindig ez: „Hogyan?” Nem elég tudni, mit szeretnénk. Nem elég érezni, miért vágyunk rá. A kulcs ott
Amikor valami fontosat akarunk elérni, a kérdés szinte mindig ez: „Hogyan?” Nem elég tudni, mit szeretnénk. Nem elég érezni, miért vágyunk rá. A kulcs ott
Van egy régi mondás: „A figyelem a legértékesebb valuta.” Ha ez valaha igaz volt, akkor 2025-ben biztosan. Minden eszköz, platform és alkalmazás a figyelmünkre vadászik
A balerina, aki festékből volt – A műterem kicsi volt, de benne mindig mozgott valami. A fények naponta táncot jártak a falakon, a festék illata
A nyár mindannyiunkat másképp érint meg. Valaki már júniusban vízibiciklin szeli a tavat, más inkább egy könyvvel elvonul az árnyékba, és van, aki addig nem
Az ecset, amely életet festett – Egy történet az alkotás varázsáról Nem minden ecset hagy nyomot a vásznon. Van, amelyik a levegőbe ír. Így volt
A ház már régóta csendes volt. Az ajtók nem nyikordultak, a falióra sem ketyeg már – mintha az idő maga is lelassult volna benne, vagy
A földút pora már régen felszállt, ahogy az ég sötétsége lassan rátelepedett a tájra. A szél halk morajlása a fűszálak között suhanva jelezte: valami közeleg.
Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és ahogy a varázskönyv kinyílt, a lapok aranyló fényben kezdtek ragyogni. Egy új történet bontakozott ki előtte… Egy
A Fanjing-hegy (kínaiul 梵净山, Fanjingshan) nem csupán Kína egyik legkiemelkedőbb természeti látványossága, hanem mély spirituális jelentőséggel is bír. Ez a lenyűgöző hegy a délkelet-kínai Guizhou
A reggel szinte észrevétlenül lopózott be a szobába, mintha nem akarta volna megzavarni az álmos nyugalmat. A puha függönyök résein keresztül beszivárgó napsugarak gyengéden érintették
Egy esős reggelen Lili a kert végében játszott. A csizmája cuppogott a sárban, a kabátján apró vízcseppek csillogtak, és minden egyes esőcsepp úgy pattant le
A Mesefa lombjai között halk esti szellő zizegett. Balázs csendben ült alatta, amikor a fa mély, suttogó hangon megszólalt: – Ma egy kis lény történetét
Volt egyszer, réges-régen, egy erdő, ahol minden évszaknak saját őrzője élt. A télnek ott volt a Hóbagoly, aki fehér szárnyával altatta el az erdőt. A
A Mesefa levelei halkan zizegtek a délutáni szélben. Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt, és a fa mély, lágy hangon mesélni kezdett. – Ma egy
A férfi a verandán ült, az aranyló októberi fény lassan csordogált végig a fák ágai között. A levegőben ott volt az ősz illata – a
Egy borongós, de különös fényű délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek ezüstösen rezegtek a szélben, mintha valami készülődne. A fa halkan szólt hozzá:
Volt egyszer egy domb a világ végén, ahol a hajnal és az alkony mindig egymásba simult. A domb tetején állt egy apró ház, amit a
Volt egyszer egy fiú, akit Elian-nak hívtak, és aki a Sivatag Peremén élt, ahol a homok találkozott az éggel. Elian nem volt különleges – legalábbis
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan zizegtek, mintha suttogtak volna egymásnak. A fa mély, meleg hangon szólt: – Ma elrepítelek