Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A mókus, aki hitt magában
A nap aranyló fényben szórta sugarait a rétre. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta, ahogy a szél lágyan zizegteti a leveleket. A fa mély,
A nap aranyló fényben szórta sugarait a rétre. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta, ahogy a szél lágyan zizegteti a leveleket. A fa mély,
A délutáni nap aranyfénye puhán szűrődött át a Mesefa levelein. Balázs a fa tövében ült, lábait keresztbe tette, és kíváncsian nézett fel a magasba. –
Egy meleg, nyári estén Balázs a Mesefa tövébe kuporodott. A csillagok gyengéden pislogtak az égen, mintha mindegyik csak neki kacsintana. A Mesefa mély hangon megszólalt:
A délutáni nap aranyszínűen szűrődött át a Mesefa lombjai között. Balázs a puha fűben ült, és hallgatta, ahogy a levelek finoman susognak. A Mesefa mély,
Egy meleg, szelíd délutánon Balázs a Mesefa árnyékában ült. A fa lombjai között madarak csiviteltek, a levegőben édes, gyantás illat lebegett. Balázs a fűbe feküdt,
Egy szelíd, napsütéses délutánon Balázs a Mesefa árnyékába húzódott. A levelek finoman susogtak a szélben, és a fa mély, zengő hangon megszólalt: – Balázs, ma
A Mesefa levelei lágyan susogtak a tavaszi szélben. Balázs a fa tövében ült, és a levelek közül halk nevetés hallatszott. – Ma egy különleges álmodozóról
A Mesefa lombjai között halk esti szellő zizegett. Balázs csendben ült alatta, amikor a fa mély, suttogó hangon megszólalt: – Ma egy kis lény történetét
A Mesefa levelei halkan zizegtek a délutáni szélben. Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt, és a fa mély, lágy hangon mesélni kezdett. – Ma egy
Egy borongós, de különös fényű délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek ezüstösen rezegtek a szélben, mintha valami készülődne. A fa halkan szólt hozzá:
Gyakran mondjuk, hogy két ember „egy hullámhosszon van” vagy „megvan a kémia közöttük”. Ezek nem csak jól hangzó kifejezések. A kutatások szerint tényleg előfordul, hogy
A ház régi volt, olyan régi, hogy a falai már magukban zúgták az idő történeteit. A festék itt-ott repedezett, mintha egy másik világ próbálna áttörni
Az ősz lassan, bársonyos léptekkel érkezett meg a kis házba, és szinte észrevétlenül ölelte körbe a nappalit. A fa ablakkereten át beszűrődő aranyfény úgy keveredett
A régi ház ablakán át aranyszínű fény ömlött be, mintha maga a nap is megpihent volna egy kicsit az őszi táj fölött. A kertben a
A pálya peremén fényben úszott a reggel. A nap sugarai olyan élénken csillantak meg a homokon, mintha aranypor hullott volna az égből. A nézőtér örvénylő
A Napfényversenypályán már kora reggeltől pezsegtek az izgalmak. A tribünökön zsivajlott a tömeg, a napfény pedig úgy táncolt a színes zászlókon, mintha maga is kíváncsi
Hópelyhecskék Falucska a világ egyik legbékésebb helyén húzódott meg, ahol minden ház olyan volt, mintha mézeskalácsból gyúrták volna. A tetőkön vastagon ült a hó, az
A reggel csendesen simította végig a műterem ablakát. A halvány napsugár úgy kúszott be a deszkapadlóra, mintha halkan kopogtatna, engedélyt kérve, hogy beléphessen. Odabent minden
Az öreg hölgy minden reggel ugyanazzal a mosollyal lépett ki a házából. A szomszédok megszokták már, hogy mindig köszön, mindig van egy kedves szava, és