Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Okta, a kis polip, aki színekkel beszélt
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült. Az iskola felé zúgtak a buszok, egyre gyorsabban, egyre türelmetlenebbül. – Miért kell mindig rohanni? – morfondírozott.
Egy hűvös tavaszi napon Balázs a Mesefa alatt guggolt, és egy apró zöld kukacot figyelt, ahogy lassan mászott egy virágszáron. A kukac újra meg újra
Egy forró nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában egy vízipisztollyal játszott. A nap perzselte a kertet, és minden gondolata a hűsítő víz körül járt. “Milyen
Egy vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek közt átszűrődött a napfény, és a fűszálak között egy aprócska bogár haladt komótosan. Balázs halkan
Egy meleg nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a csillagokat nézte. A kert csendes volt, de Balázs valami különöset érzett a levegőben. “Mi
Egy esős délután Balázs a Mesefa tövében ült, miközben a levelekből apró patakok csordogáltak. A távolban mennydörgött. “Vajon az erdőben ki fél az ilyen zajoktól?”
Egy forró nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában hűsölt, egy pohár limonádéval. A nap erősen sütött, a fák levelei is lustábban mozogtak. “Vajon a jegesmedvék
Egy színes őszi délután Balázs a Mesefa alatt játszott. A lehullott levelek között egy kóbor kiskutya szaladt át, boldogan csóválva a farkát. Balázs elmosolyodott: “Milyen
Egy lustálkodós vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt hevert. A fák lombjai között néha átsiklott egy-egy madár, de a levegő szinte megállt. Balázs ásított egyet,
Van egy szó, amely minden ember életében újra és újra felbukkan. Egy kérdés, amit a gyerekek végtelen türelemmel, a felnőttek gyakran bosszankodva, a tudósok megszállottan,
Egyszer, messze délen, ahol a jég és a hó uralja a tájat, élt egy apró pingvinfióka, akit Panninak hívtak. Ő más volt, mint a többiek.
Egy délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a távolban játszó kutyákat nézte. Figyelte, ahogy szaladgálnak, hancúroznak, majd együtt pihennek. – Vajon miről beszélgethetnek a
Volt egyszer egy különös városka, ahol az emberek azt mondták: az idő itt lassabban múlik, mint másutt. Nem az órák jártak lassabban, hanem valahogy minden
Egy reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a madarakat figyelte. A fecskék cikázva repültek, a galambok lassan köröztek az égen. – Milyen lehet onnan
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szél játékosan fújta a haját. – Mesefa, sokszor mondják,
Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A lombok közt a szél olyan hangot keltett, mintha valaki lassan dobolna. – Milyen lehet olyan állatnak
Egyszer, nem is olyan messze innen, egy kis faluban állt egy ház, amelynek szíve a konyha volt. Nem akármiért mondták így: ebben a konyhában mindig
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent. A patak partján ült, kavicsokat görgetett a kezében, és nézte, ahogy a víz lassan, türelmesen kanyarog. –