Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Berci, a boldog kisbusz
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Egy szikrázó tavaszi reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, a tenyerében egy különös levelet forgatva. A varázskönyv ekkor halkan felnyílt, és a lapok között egy
Egy esős délután Balázs a Mesefa alatt olvasgatott, amikor hirtelen egy levelekkel teli szellő csapott végig a kertben. A fa megremegett, és a varázskönyv lapozni
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa tövében szunyókált. A levelek zizegése szinte altatóként ringatta, mígnem a varázskönyv újra kinyílt, és egy pihe-puha történet bújt
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, és arra gondolt, milyen jó lenne utazni – de nem repülőn, nem hajón, és nem is űrhajón.
Egy különösen vidám reggelen Balázs már korán a Mesefa alatt ült. A levegő édes volt, madárdal csilingelt minden irányból, és a fa kérge melegen simogatta
Egy csendes, harmatos reggelen Balázs újra a Mesefa alatt ült. A harmatcseppek gyöngyökként csillogtak a leveleken, és a levegőben valami titokzatos illat lebegett – mintha
Amikor Balázs köntöst öltött, és a mesefa alatt leült, mindig történt valami varázslatos. Aznap este is így volt. A levelek zizegve meséltek, és a fa
Egy hideg téli estén Balázs pizsamában, álmos szemekkel kucorgott a Mesefa alatt. A szobában már minden sötét volt, csak egy kicsi lámpa világított. A varázskönyv
Egy derűs nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és figyelte, ahogy a fák levelei játékosan kergetik egymást a szélben. A varázskönyv halkan reccsent egyet,
Egy kicsiny hegyi faluban élt egy öregember, akit mindenki csak úgy ismert: „a Hold barátja”. Minden este, amikor a falu házai elcsendesedtek, és a kutyák
Egy szomorkás, esős délután Balázs az ablaknál üldögélt. Az udvaron vízcseppek futottak versenyt a párkány szélén, és odakint a világ szürke és nedves volt. –
A macskaköves téren egy lány állt, fekete ruháját úgy kapta fel a szél, mintha maga a levegőből szőtt szárnyai lennének. Haját aranyszálként ragadta magával az
Egy hűvös, őszi délután Balázs újra a Mesefa tövében ült. A falevelek aranyszínben hullottak körülötte, és a távoli hegyek mögött a nap lassan lebukott. Balázs
Az éjszaka mélyén, ahol a sötétség puha takaróként terül el a világ felett, két fekete párduc suhant hangtalanul. Szőrük szinte eggyé vált a fekete háttérrel,
Egy délután Balázs a Mesefa tövében ült, ahogy már sokszor. Kezében egy kavicsot forgatott, de most nem kérdezett semmit. Csak nézett felfelé – az ég
Egy távoli jövőben, amikor a világ már félig emberi, félig gépi lényekkel volt benépesítve, élt egy különös lány. A bőre fémként csillogott, mintha a csillagok
Balázs azon a délutánon különösen sokat gondolkodott. A Mesefa tövében ült, a fejét a térdére hajtotta, és a fák lombja közt átszűrődő fényt nézte. –
Képzeld el, hogy előtted egy fehér vászon van, mellette néhány színes festék, a kezedben pedig egy ecset. Nincs szabály, nincs elvárás – csak te vagy