Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent, amikor hirtelen különös, mély morajlást érzett a talpa alatt. A varázskönyv lapjai megremegtek, majd hatalmas robajjal kinyíltak,
Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és egy szív alakú levelet forgatott az ujjai között. A fa csendesen susogott, majd a varázskönyv megnyílt
Egy hűvös, őszi estén Balázs a Mesefa tövében guggolt. A levelek halk zizegése közé valami új hang keveredett – egy kíváncsi susogás, mintha a fa
Egy borongós, esős délután Balázs unatkozva üldögélt a Mesefa alatt. A levelek szinte csöpögtek a párától, de a varázskönyv így is halkan kinyílt – és
Egy különösen csillagos éjszakán Balázs nem a Mesefa alatt, hanem az ablakában üldögélt. A hold fényesen ragyogott, és a csillagok úgy táncoltak, mintha valamit súgni
Egy borongós, esős délelőtt Balázs a Mesefa alatt ült, kicsit nyűgösen. Az eső kopogott a leveleken, és a cipője vizes volt egy pocsolyától. A Mesefa
Egy őszi reggelen Balázs kissé szomorkásan érkezett a Mesefához. A levegőben már benne volt a hideg, de a fa még mindig melegen ölelte a hátát,
Egy hűvös, kora őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, kezében a varázskönyvvel. A levelek zizegtek, mint egy motor alapjárata. A könyv lapjai hirtelen kinyíltak
Egy kellemes őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, egy meleg pokrócba burkolózva. A levelek sárgán, barnán hullottak alá, és az erdőben finom, füstös illat
Egy borostyánfényes délután Balázs a Mesefa árnyékában ült, tenyerében a varázskönyvvel. A fák között meleg, párás szél suhant végig, mintha egy messzi dzsungel lehelete lett
Egykor, a hegyek között, ahol a köd gyöngyházfényben ringatózott a völgyek felett, élt egy apró falu. A falu szélén állt egy különös fa: minden tavasszal,
Egy késő nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és hallgatta a tücskök ciripelését. A nap már lement, csak a narancsszín ég alján derengett még
Egy aprócska szobában, ahol a függönyökön keresztül aranyló fények szűrődtek be, élt egy kis egérke, Misu. Sárga, pöttyös pizsamájában üldögélt az ágy szélén, hatalmasat ásított,
Egy őszi napon Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Színes levelek hullottak körülötte – piros, sárga, barna –, és úgy zizegtek a szélben, mintha mesélni akarnának
A nap lassan elbújt a szavanna horizontján, és a táj aranyból, narancsból és bíborból szőtt palástot öltött magára. A folyóparton Liana, az oroszlánlány ült mozdulatlanul.
Egy esős délután Balázs a Mesefa tövében kuporgott. A felhők szürkén úsztak az égen, de a fa levelei mégis aranyzölden ragyogtak. – Ma minden szürke
Egy hófödte faluban, ahol a házak kéményeiből füst szállt az égre, élt egy kislány, aki különösen szerette a csodákat. Nem a nagy, hangos varázslatokat, hanem
Egy mese a barátságról, elfogadásról és arról, hogy néha pont az lesz a barátunk, akitől a legjobban tartottunk. Egy délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt.
Képzeld el, hogy van egy aprócska kapszula, ami az óceán erejét hordozza. Ez a halolaj: egy természetes, évszázadok óta ismert kincs, amit zsíros tengeri halakból
