Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Borka, a kíváncsi medvebocs
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és ahogy megérintette a repedezett kérget, a fa lágyan felzizzent, majd egy új mese bontakozott ki előtte:
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és ahogy megérintette a repedezett kérget, a fa lágyan felzizzent, majd egy új mese bontakozott ki előtte:
Egy nap, amikor a tavasz első virágai már mosolyogtak a napsütésben, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A levelek között madarak csiviteltek, és a varázskönyv halkan
Egy tavaszi reggelen, amikor az erdő illatozott a virágoktól, Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és halkan kérdezte: – Mesefa, mesélj nekem valami finomról… mondjuk… csokiról!
Egy kora tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alá kuporodott, és kíváncsian nyitotta ki a varázskönyvet. A lapok puhán zizegtek, majd a könyvben új történet született
Balázs éppen a Mesefa tövében ült, amikor a varázslatos fa levelei susogni kezdtek, mint mindig, ha egy új történetet akart mesélni. A levelek között aranyló
Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, amikor a fa aranyló levelei halkan susogni kezdtek. A fiú kinyitotta a varázskönyvet, és új történet szökkent
Egy meleg, nyári délután Balázs újra a Mesefa árnyékába húzódott. A varázskönyv ezúttal halkan susogni kezdett, majd aranyfényben kinyílt, és egy új történet kezdődött: Egy
Egy napsütéses délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, ölében a varázskönyvvel. Amikor kinyitotta, a lapok újra megcsillantak, és máris kezdődött a történet… Beni, a kedves
Egy meleg, napfényes reggelen Balázs a Mesefa árnyékában ült. A levelek halkan susogtak, és a varázskönyv lapjai ismét megmozdultak. Egy új mese bontakozott ki előtte,
Egy napsütéses délelőtt Balázs letelepedett a Mesefa alá. A levelek halk susogása közben a varázskönyv újra kinyílt, és a lapok közül új történet született: Kínában,
A Mesefa lombjai között halk esti szellő zizegett. Balázs csendben ült alatta, amikor a fa mély, suttogó hangon megszólalt: – Ma egy kis lény történetét
Volt egyszer, réges-régen, egy erdő, ahol minden évszaknak saját őrzője élt. A télnek ott volt a Hóbagoly, aki fehér szárnyával altatta el az erdőt. A
A Mesefa levelei halkan zizegtek a délutáni szélben. Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt, és a fa mély, lágy hangon mesélni kezdett. – Ma egy
A férfi a verandán ült, az aranyló októberi fény lassan csordogált végig a fák ágai között. A levegőben ott volt az ősz illata – a
Egy borongós, de különös fényű délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek ezüstösen rezegtek a szélben, mintha valami készülődne. A fa halkan szólt hozzá:
Volt egyszer egy domb a világ végén, ahol a hajnal és az alkony mindig egymásba simult. A domb tetején állt egy apró ház, amit a
Volt egyszer egy fiú, akit Elian-nak hívtak, és aki a Sivatag Peremén élt, ahol a homok találkozott az éggel. Elian nem volt különleges – legalábbis
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan zizegtek, mintha suttogtak volna egymásnak. A fa mély, meleg hangon szólt: – Ma elrepítelek
Vannak szavak, amelyek többet kérdeznek, mint amennyit kimondanak. A „Meddig?” ilyen szó. Rövid, halk, mégis súlyos. Ott visszhangzik minden döntés, minden küzdelem, minden várakozás mögött.