Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: A hőlégballon, amely a szíveket emelte
Egy reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a madarakat figyelte. A fecskék cikázva repültek, a galambok lassan köröztek az égen. – Milyen lehet onnan
Egy reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a madarakat figyelte. A fecskék cikázva repültek, a galambok lassan köröztek az égen. – Milyen lehet onnan
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szél játékosan fújta a haját. – Mesefa, sokszor mondják,
Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A lombok közt a szél olyan hangot keltett, mintha valaki lassan dobolna. – Milyen lehet olyan állatnak
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent. A patak partján ült, kavicsokat görgetett a kezében, és nézte, ahogy a víz lassan, türelmesen kanyarog. –
Egy nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a fák levelein átszűrődő fényt nézte. A szél úgy susogott, mintha hullámokat sodorna a partra. –
Egy különösen hűvös, szeles délelőttön Balázs újra a Mesefánál üldögélt. Vastag sálba burkolózott, és a levelek zizegését hallgatta. A fa ágain kis jégcsapok csilingeltek, mint
Egy szép őszi délután Balázs ismét a Mesefához sietett. A levelek már sárgába, bordóba öltöztek, és puhán ropogtak a cipője alatt. Leült a fa tövébe,
Egy szomorkás, esős délután Balázs az ablaknál üldögélt. Az udvaron vízcseppek futottak versenyt a párkány szélén, és odakint a világ szürke és nedves volt. –
Egy hűvös, őszi délután Balázs újra a Mesefa tövében ült. A falevelek aranyszínben hullottak körülötte, és a távoli hegyek mögött a nap lassan lebukott. Balázs
Egy délután Balázs a Mesefa tövében ült, ahogy már sokszor. Kezében egy kavicsot forgatott, de most nem kérdezett semmit. Csak nézett felfelé – az ég
Az erdő szélén, egy nagy tölgyfa odvában élt egy apró mosómedve, Panni. Panni imádta a hideg estéket, mert ilyenkor beburkolózhatott a kedvenc, kék-csíkos takarójába, amit
Az ősz sárgás fényben fürdette a Mesefát, amikor Balázs újra letelepedett a fa tövében. A levelek már nem zölden, hanem aranylóan zizegtek a szélben, mintha
Egy régi tengerparti házban, ahol a hullámok halkan meséltek a partnak, élt egy asszony, Marilla, aki minden reggel különleges kávét főzött. Nem volt abban semmi
Minden ember életében eljön a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: „Kiért teszem mindezt?” Az élet nemcsak arról szól, hogy mit akarunk elérni, vagy hogyan
Aznap reggel a Mesefa levelei halkan hullámzó ritmusban rezdültek. Mintha tengerhullámok zúgnának odafent, valahol az ágak között. Balázs összebújt a fa tövében, térdeit felhúzta, és
Vannak kérdések, amelyek meghatározzák az életünket. Rövid, egyszerű szavak, mégis sorsfordító erő rejlik bennük. Ilyen a „Kivel?” is. Mert bármit is teszünk, bármerre is indulunk,
Volt egyszer egy erdő, ahol minden fa tudott suttogni. Nem hangosan, csak épp annyira, hogy aki tiszta szívvel hallgatott, megértse. Ebben az erdőben élt Liena,
Aznap a Mesefa alig zizegett. Mintha aludni akarna, vagy épp csak valami egészen finom, halk történetet tartogatna a fű között. Balázs a fa tövébe kuporodott,
Az idő különös dolog. Folyamatosan telik, de sosem tudjuk megfogni. A múlt már mögöttünk van, a jövő még előttünk, és közben csak a jelen pillanatot