Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Csillámpáncél, a csiga nyugodt világa
Egy tavaszi délután, amikor a nap sugara melegen szűrődött át a Mesefa lombjai között, Balázs leült a puha fűbe, és megsimogatta a fa kérgét. A
Egy tavaszi délután, amikor a nap sugara melegen szűrődött át a Mesefa lombjai között, Balázs leült a puha fűbe, és megsimogatta a fa kérgét. A
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában ült, és a varázskönyvet lapozgatta, amely már annyi különleges történetet mesélt el neki. Amint egy újabb oldalra fordított,
Egyik délután, mikor a nap már aranyszínűre festette az eget, Balázs csendesen üldögélt a Mesefa tövében. A levelek között átszűrődött fény melegen simogatta az arcát,
Egy nyugodt délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, figyelve, ahogy a levelek lágyan susogtak a szélben. Ahogy kinyitotta a varázskönyvet, a lapok arany fénnyel ragyogtak,
Egy kellemes délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és figyelte, ahogy a varázskönyv aranyló fénnyel ragyogni kezdett. Ahogy kinyitotta, a lapok között egy új történet
Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, amikor a varázskönyv lapjai maguktól fordulni kezdtek. Aranyló fény derengett a sorok között, és egy új történet bontakozott
Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és figyelte, ahogy a varázskönyv lapjai lágyan fodrozódnak a szélben. Hirtelen az arany betűk ragyogni kezdtek, és egy
Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, amikor a varázskönyv lapjai ezüstösen ragyogni kezdtek. A lapok maguktól megfordultak, és egy új mese bontakozott ki előtte…
Egy nyugodt délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben a varázskönyv lapjai lágy, ezüstös fényben kezdtek el ragyogni. Amikor kinyitotta, egy új történet bontakozott ki
Egy kellemes nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, miközben a varázskönyv lapjai lágy aranyfényben kezdtek el ragyogni. Amikor kinyitotta, egy új történet bontakozott ki
„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény
Egy ködös, nyúlós délutánon Balázs elbújt a Mesefa tövében. Aznap valahogy semmi nem volt elég érdekes. Az új játszóházban is járt már – csúszda, párnahegy,
„Makari, a csend őrzője” Afrika szívében, ahol az ég mindig egy kicsit közelebb van, és a föld hangjai évszázadok óta ugyanazt zúgják, élt egy orrszarvú,
A délután egészen jól alakult. Se különösebben jó, se rossz. Balázs a Mesefa alatt ült, és a nadrágján egy halvány lisztfoltot nézegetett. Aznap a nagymamája
„A tánc, amit senki sem látott – és mégis mindenki érzett” Réges-régen, egy kis falucska szélén, ahol a mező véget ért és az erdő kezdődött,
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.
Aznap délután Balázs bokáig sárosan ült le a Mesefa tövébe. A nadrágján barnás pacák, a cipőjén csatakos foltok, a haján egy falevél csücsült. A keze