Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: A barátság almája
Egy őszi délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, miközben a levelek aranybarnán hullottak körülötte. A fa most mélyvörös és arany fénnyel ragyogott, mintha egy meleg,
Egy őszi délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, miközben a levelek aranybarnán hullottak körülötte. A fa most mélyvörös és arany fénnyel ragyogott, mintha egy meleg,
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában hűsölt, miközben a levelek susogva meséltek neki. A fa most barnás-arany fényben ragyogott, mintha egy szívből jövő,
Egy szép tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent, miközben a szellő lágyan borzolta a leveleket. A fa ezúttal vidám, halványkék fényt árasztott, mintha egy
Egy meleg, nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent, miközben a szél halkan zizegtette a leveleket. A fa most mélyzöld fényt árasztott, mintha egy ősi,
Balázs egy szikrázó nyári napon letelepedett a Mesefa árnyékába. A fa lombjai zölden ragyogtak, és az ágain szélzeneként csilingeltek a levelek. Amikor Balázs kinyitotta a
Egy meleg, napsütötte délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent. A fa lassan elkezdte mozgatni ágain a leveleket, és suttogó hangján így szólt: – Balázs, ma
Egy kellemes, nyári délután Balázs a Mesefa árnyékába húzódott, hogy megpihenjen a nap melegétől. A fa ezúttal halvány rózsaszín fényben ragyogott, mintha egy flamingó szárnyainak
Egy hideg téli délután Balázs a Mesefa alatt ült, miközben a fákon fehér zúzmara csillogott. A varázskönyv ezúttal jeges kék fényben ragyogott, mintha a sarkvidék
Egy szeles, őszi délután Balázs a Mesefa tövében ült, és figyelte, ahogy a levelek lassan lehullanak. A fa most sárgás fényben ragyogott, mintha a villamos
Egy nyugodt este, amikor a nap éppen a horizont alá süllyedt, Balázs a Mesefa tövében ült, és figyelte, ahogy az első csillagok megjelennek az égen.
A világ már rég elfelejtette a nevét. A szél, ami valaha selymesen simogatta bőrét, ma csak port sodor felette. Az emberek, akik ismerték, már régen
A kert fölött magas, fehér felhők úsztak. Balázs a Mesefa alatt ült, egy repülős könyvet lapozgatott. A képeken vitorlázó repülők, vadászgépek, helikopterek – mind másként
A por és füst között, a föld mélyén, minden mozdulat lassúnak és nehéznek tűnt. Bálint már órák óta kereste a társait a beomlott járatok között.
Aznap a kert fölött lágy, langyos szél járt. Balázs a Mesefa tövében ült, és fadarabokból próbált kis hidat építeni egy pocsolya fölé. Néha csobbanva esett
Képzeld el, hogy egy nyári estén egy kis teraszon ülsz. Előtted egy gőzölgő, frissen főzött kávé, a háttérben halk jazz szól. Kortyolsz, és minden íz
„Aspirion” – a Fényváros legendája A 24. század közepére az emberiség már régen túlnőtt a Föld határain, mégis volt egy város, amely minden másnál erősebben
Aznap a kert még csupa deres volt, a levegőben hideg, csípős illat szállt. Balázs a Mesefa tövében kuporgott, a kezében egy forró teásbögrével. A fa
Aznap délután az ég komor felhőkkel borult be. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta az eső első cseppjeinek halk kopogását. A levegőben friss, földes
„Az ajándék, amit nem lehet becsomagolni” Anna azon a télen különösen magányosnak érezte magát. A férje évekkel ezelőtt elment, a gyerekei pedig már régen kirepültek.