Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: A gepárd és a szél versenye
Egy meleg nyári reggelen Balázs a Mesefa alá telepedett, hogy elbújjon a nap tűző sugarai elől. A fa ezúttal hűvös szellőt lehelt köré, mintha egy
Egy meleg nyári reggelen Balázs a Mesefa alá telepedett, hogy elbújjon a nap tűző sugarai elől. A fa ezúttal hűvös szellőt lehelt köré, mintha egy
Egy hűvös, őszi reggelen Balázs izgatottan ébredt. Ma volt az első napja az óvodában! Anyukája kézen fogta, és együtt indultak el az óvoda felé. Útközben
Egy nyugodt délután, amikor a szellő halkan simogatta a Mesefa leveleit, Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt. A varázskönyv most halvány aranyszínű fénnyel ragyogott, mintha
Egy borongós őszi napon Balázs a Mesefa alatt pihent, miközben a levelek halkan hullottak körülötte. A varázskönyv ezúttal szelíd narancsszín fényt árasztott, mintha egy kis
Balázs egy szürke, esős reggelen a Mesefa alá húzódott. A fa alatt mindig otthonos melegséget érzett, még az ilyen hűvös napokon is. A varázskönyv most
Egy napsütéses nyári délután Balázs a Mesefa árnyékába húzódott. A fa alatti levegő hűvös volt, a varázskönyv azonban melegséget árasztott, mintha egy vidám történet szeretne
Balázs egy borókával illatozó őszi reggelen ismét helyet foglalt a Mesefa alatt. A varázskönyv ezúttal kékes-zöld fénnyel kezdett ragyogni, mintha egy különleges kalandot hívna elő.
Egy őszi délután, amikor a levelek aranyba és vörösbe borultak, Balázs a Mesefa alatt pihent. A varázskönyv ezúttal sötétzöld fénnyel kezdett ragyogni, mintha a dzsungel
Egy csendes tavaszi délután, amikor a nap sugarai gyengéden átszűrődtek a Mesefa lombjain, Balázs leült a fa alá, hogy újabb mesét fedezzen fel a varázskönyvben.
Egy hűvös nyári hajnalon, amikor a harmat gyöngyként csillogott a Mesefa levelein, Balázs újra letelepedett kedvenc helyére. A varázskönyv ezúttal halvány aranyszínnel ragyogott, mintha egy
„A ház a sarkon” A sarkon állt az a ház, amely mellett az emberek naponta elsétáltak – egyesek sietve, mások észre sem véve, de volt,
Egy esős, szülinapszagú délután Balázs a Mesefa alatt ücsörgött. A tenyerében egy lehullott virágszirom pihent, és a fa lágy zúgással ringott fölötte. – Olyan furcsa
És miért fújunk el gyertyát, amikor nem a villanyt akarjuk lekapcsolni? A születésnap fura dolog. Egy nap, ami valójában arról szól, hogy öregszünk, mégis ünnepeljük.
„Az a bizonyos szelíd délután” Volt valami különös szépség abban a nyári délutánban – nem az ég színében vagy a virágzó hársfa illatában, hanem abban,
Balázs egy fényes őszi délután a Mesefa alatt gubbasztott. Egy város térképét hajtogatta szét az ölében, de valahogy semmit nem keresett rajta. Csak nézegette a
Van egy sorozatod. Talán több is. Az egyik a vicces fajta, amin mindig nevetni tudsz, még akkor is, ha már kívülről tudod a poénokat. A
“Egy csipetnyi szerelem Párizsban” Párizs mindig is a szerelmesek városa volt – nemcsak az embereké, hanem az apró, eldugott helyeken élő kis lényeké is, akikről
Egy meleg délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Az árnyék pont olyan volt, mint egy nyitott könyv, amibe bele lehet bújni. A távolból gyerekzsivaj hallatszott,
Egy történet arról, amikor nem vagy éhes – mégis eszel Az ember nappal logikus. Tudatos. Tiszta fejjel dönt. Salátát választ, eleget iszik, néha még a