Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Az óvoda felfedezése
Egy hűvös, őszi reggelen Balázs izgatottan ébredt. Ma volt az első napja az óvodában! Anyukája kézen fogta, és együtt indultak el az óvoda felé. Útközben
Egy hűvös, őszi reggelen Balázs izgatottan ébredt. Ma volt az első napja az óvodában! Anyukája kézen fogta, és együtt indultak el az óvoda felé. Útközben
Egy nyugodt délután, amikor a szellő halkan simogatta a Mesefa leveleit, Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt. A varázskönyv most halvány aranyszínű fénnyel ragyogott, mintha
Egy borongós őszi napon Balázs a Mesefa alatt pihent, miközben a levelek halkan hullottak körülötte. A varázskönyv ezúttal szelíd narancsszín fényt árasztott, mintha egy kis
Balázs egy szürke, esős reggelen a Mesefa alá húzódott. A fa alatt mindig otthonos melegséget érzett, még az ilyen hűvös napokon is. A varázskönyv most
Egy napsütéses nyári délután Balázs a Mesefa árnyékába húzódott. A fa alatti levegő hűvös volt, a varázskönyv azonban melegséget árasztott, mintha egy vidám történet szeretne
Balázs egy borókával illatozó őszi reggelen ismét helyet foglalt a Mesefa alatt. A varázskönyv ezúttal kékes-zöld fénnyel kezdett ragyogni, mintha egy különleges kalandot hívna elő.
Egy őszi délután, amikor a levelek aranyba és vörösbe borultak, Balázs a Mesefa alatt pihent. A varázskönyv ezúttal sötétzöld fénnyel kezdett ragyogni, mintha a dzsungel
Egy csendes tavaszi délután, amikor a nap sugarai gyengéden átszűrődtek a Mesefa lombjain, Balázs leült a fa alá, hogy újabb mesét fedezzen fel a varázskönyvben.
Egy hűvös nyári hajnalon, amikor a harmat gyöngyként csillogott a Mesefa levelein, Balázs újra letelepedett kedvenc helyére. A varázskönyv ezúttal halvány aranyszínnel ragyogott, mintha egy
Egy tavaszi napon, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a varázskönyv aranysárga fénnyel ragyogott fel. Az égő nap színeire emlékeztető fény melegítette a lelkét, miközben
A csend esernyője- egy szívhez szóló történet Valahol Kelet-Ázsiában, a fák ködbe burkolt lombjai alatt, egy kicsiny hegyi kolostor állt, ahol idő nem múlt –
Egy délután, amikor az eső csak úgy suttogva esett, Balázs a Mesefa tövében kuporgott, kezében egy vizes könyvvel. Az oldalai kicsit összeragadtak, a betűk néhol
Van valami egészen ősi abban, amikor emberek együtt ünnepelnek. Amikor nem számít a nyelv, a kultúra, a vallás, csak az, hogy színesek a ruhák, hangos
„Őszi út, ahol nincsenek kérdések” Azt mondják, az ember akkor mosolyog őszintén, amikor nincs benne semmi, amit rejtegetni próbál. Áron ilyen mosollyal lépett be az
Van az a pillanat, amikor csend van a szobában, és gyanús, hogy valami készül. Aztán megpillantasz egy kisgyereket, aki kanalat dug egy plüssmedve szájába, komoly
„Szikra, a tó apró őrzője” A nagyerdő szélén, ahol a fák csendje találkozik a kövek türelmével, rejtőzött egy kis tó, amit csak azok találtak meg,
Aznap délután Balázs egy különösen szép követ talált. Simára csiszolta a patak, olyan volt, mint egy mini lapos kavicsvilág: egyik oldala sötétzöld, a másik barna,
Ha valaha elutaztál egy másik országba, és azon kaptad magad, hogy furcsán néznek rád egy teljesen ártatlan mozdulat után – akkor már tudod, miről szól
„Az Emlékező-tó legendája” Valahol, túl a térképek szélén, túl az ismert hegyvonulatokon, volt egy völgy, amit soha senki nem nevezett el. Az ott élők egyszerűen