Kategória: Mese

Egy reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a madarakat figyelte. A fecskék cikázva repültek, a galambok lassan köröztek az égen. – Milyen lehet onnan

Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szél játékosan fújta a haját. – Mesefa, sokszor mondják,

Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A lombok közt a szél olyan hangot keltett, mintha valaki lassan dobolna. – Milyen lehet olyan állatnak

Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent. A patak partján ült, kavicsokat görgetett a kezében, és nézte, ahogy a víz lassan, türelmesen kanyarog. –

Egy nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a fák levelein átszűrődő fényt nézte. A szél úgy susogott, mintha hullámokat sodorna a partra. –

Egy különösen hűvös, szeles délelőttön Balázs újra a Mesefánál üldögélt. Vastag sálba burkolózott, és a levelek zizegését hallgatta. A fa ágain kis jégcsapok csilingeltek, mint

Egy szép őszi délután Balázs ismét a Mesefához sietett. A levelek már sárgába, bordóba öltöztek, és puhán ropogtak a cipője alatt. Leült a fa tövébe,

Egy szomorkás, esős délután Balázs az ablaknál üldögélt. Az udvaron vízcseppek futottak versenyt a párkány szélén, és odakint a világ szürke és nedves volt. –

Egy hűvös, őszi délután Balázs újra a Mesefa tövében ült. A falevelek aranyszínben hullottak körülötte, és a távoli hegyek mögött a nap lassan lebukott. Balázs

Egy délután Balázs a Mesefa tövében ült, ahogy már sokszor. Kezében egy kavicsot forgatott, de most nem kérdezett semmit. Csak nézett felfelé – az ég