Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Az Újév első lépése
Egy hideg, friss reggelen, az újév első napján, Balázs a Mesefa alatt találta magát. Az éjszakai szél utózöngéje a fa lombjain suttogott, mintha csak egy
Egy hideg, friss reggelen, az újév első napján, Balázs a Mesefa alatt találta magát. Az éjszakai szél utózöngéje a fa lombjain suttogott, mintha csak egy
Egy hideg téli éjszakán, amikor a szél a Mesefa ágain susogott, Balázs ismét odakucorodott kedvenc helyére. A varázskönyv ezúttal hideg, kékes-ezüst fényt árasztott, mintha maga
Egyik délután Balázs a Mesefa alatt ült, amikor a varázskönyv sárgás-narancsszínű fényt kezdett kibocsátani, mintha a sivatagi nap sugarait érezné. Izgatottan nyitotta ki a könyvet,
Balázs egy langyos, őszi délutánon ismét a Mesefa alá ült. A varázskönyv ezújttal meleg, barna fénnyel ragyogott, mintha az ősz színeit hordozta volna magában. Amikor
Balázs örömmel tért vissza a Mesefa alá, hogy újabb kalandokat fedezzen fel a varázskönyvben. Ezújttal a könyv meleg, napsárga fényt árasztott, mintha a nyári nap
Balázs csendben ült a Mesefa alatt, amikor a varázskönyv halvány kékes fénnyel kezdett ragyogni. Izgatottan nyitotta ki, és a lapok maguktól megfordultak. Egy új történet
Balázs ismét a Mesefa alatt ült, amikor a varázskönyv aranyló fénnyel kezdett ragyogni. Ahogy kinyitotta, a lapok maguktól megfordultak, és egy új mese bontakozott ki
Balázs nagyon szerette a Mesefa alatti délutánokat. Ez a különleges fa nemcsak árnyékot adott, hanem egy titkos kincset is őrzött: egy varázskönyvet, amely tele volt
Egyszer volt, hol nem volt, a Mesefa alatt ült Balázs, aki izgatottan várta a karácsony estét. A varázslatos könyv ezúttal különösen ragyogott, és az aranyló
Egyszer volt, hol nem volt, a Mesefa körül egy hatalmas, ragyogó erdő terült el, ahol minden nap csodálatos dolgok történtek. Egyik ilyen nap, amikor Balázs
– Emléktextilek, elvarratlan szálak és a nő, aki még mindig ott él bennük Az a ruha… az a régi ruha a szekrény hátuljában Tudod, melyikről
„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény
Egy ködös, nyúlós délutánon Balázs elbújt a Mesefa tövében. Aznap valahogy semmi nem volt elég érdekes. Az új játszóházban is járt már – csúszda, párnahegy,
„Makari, a csend őrzője” Afrika szívében, ahol az ég mindig egy kicsit közelebb van, és a föld hangjai évszázadok óta ugyanazt zúgják, élt egy orrszarvú,
A délután egészen jól alakult. Se különösebben jó, se rossz. Balázs a Mesefa alatt ült, és a nadrágján egy halvány lisztfoltot nézegetett. Aznap a nagymamája
„A tánc, amit senki sem látott – és mégis mindenki érzett” Réges-régen, egy kis falucska szélén, ahol a mező véget ért és az erdő kezdődött,
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.