Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A mókus és a napfény játéka
Egyszer volt, hol nem volt, a Mesefa körül egy hatalmas, ragyogó erdő terült el, ahol minden nap csodálatos dolgok történtek. Egyik ilyen nap, amikor Balázs
Egyszer volt, hol nem volt, a Mesefa körül egy hatalmas, ragyogó erdő terült el, ahol minden nap csodálatos dolgok történtek. Egyik ilyen nap, amikor Balázs
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy csöndes tisztáson élt egy tücsök, akit Trillának hívtak. Trilla csodálatos zenész volt: minden este varázslatos dallamokat
Egyszer volt, hol nem volt, a Mesefa mellett egy hatalmas, napfényes mező terült el, tele színpompás virágokkal. A mező minden lakója szerette ezt a helyet,
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes tó mélyén élt egy különleges teknős, akit Tükörnek hívtak. Tükör arról volt híres, hogy a páncélja minden éjjel
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes faluban, az erdő szélén állt egy domb, amelyet mindenki csak a Rejtélyes Dombnak nevezett. A falusiak szerint a
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy hatalmas tisztáson élt egy szorgos hangyaboly, amelyet minden állat tisztelettel figyelt. A hangyák híresek voltak arról,
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő szélén egy gyönyörű, virágokkal teli tisztás állt, ahol minden nap sütött a nap, és az állatok boldogan éltek.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny faluban, nem messze az erdőtől, élt egy kis szarvasborjú, akit Villámnak hívtak. Villám különleges volt: patái alatt mintha
Egyszer volt, hol nem volt, egy különleges erdő mélyén állt egy kristálytiszta tó, amelyről azt beszélték, hogy varázserővel bír. A tónál minden állat tisztelettel állt
Egyszer volt, hol nem volt, a havas hegyek felett élt egy aprócska, ragyogó hópihe, akit Csillogónak hívtak. Csillogó különleges hópihe volt, mert mindig azon álmodozott,
Balázs az asztal mellett játszott. Sorba rakta a kisautókat: piros, kék, fekete… De volt egy, amit mindig a doboz aljáról szedett elő. Egy lila sportautó.
Nem a tea a lényeg. Hanem az, hogy megállsz. Leteszed a telefont, elfordítod az arcod a képernyőtől, és egyszer csak ott vagy: egy asztal mellett,
Kisfiú és a Zöldbarát – Egy galaktikus találkozás meséje avagy hogyan tanulták meg a csillagok a barátság nyelvét Egyszer, nem is olyan régen, a Föld
Egy esős reggelen Balázs nem szívesen indult iskolába. A cipője nedves volt, az esernyője mindig becsukódott, és a kabátja belül hideg. És valahogy… nem esett
Nem kell hozzá repülőjegy vagy szállásfoglalás. A tenger emléke akkor is ott van benned, amikor épp nem látod. Az illata, a mozgása, az állandó, halk
Veridia és Lumira – Az Egyetlen Arc – egy mese két világról, amely valójában egy volt Réges-régen, amikor a világ még két részből állt, létezett
Egy olyan napon, amikor a világ mintha egy picit fakóbbnak tűnt, Balázs a Mesefa tövébe telepedett. Minden zöld volt, minden rendben volt, mégis hiányzott valami.
Nem lehet sietni Toszkánában. Nem azért, mert nem lehetne, hanem mert valahogy senki sem akar. Az ember egyszerűen lelassul, amikor először megérzi a napfényben fürdő
Egyszer réges-régen, amikor az univerzum még csak formálódott, volt egy világ, amit a csillagok szövögettek – szó szerint. Ez a világ a Végtelen Felszín volt,