Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A tücsök zenekara
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy csöndes tisztáson élt egy tücsök, akit Trillának hívtak. Trilla csodálatos zenész volt: minden este varázslatos dallamokat
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy csöndes tisztáson élt egy tücsök, akit Trillának hívtak. Trilla csodálatos zenész volt: minden este varázslatos dallamokat
Egyszer volt, hol nem volt, a Mesefa mellett egy hatalmas, napfényes mező terült el, tele színpompás virágokkal. A mező minden lakója szerette ezt a helyet,
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes tó mélyén élt egy különleges teknős, akit Tükörnek hívtak. Tükör arról volt híres, hogy a páncélja minden éjjel
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes faluban, az erdő szélén állt egy domb, amelyet mindenki csak a Rejtélyes Dombnak nevezett. A falusiak szerint a
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy hatalmas tisztáson élt egy szorgos hangyaboly, amelyet minden állat tisztelettel figyelt. A hangyák híresek voltak arról,
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő szélén egy gyönyörű, virágokkal teli tisztás állt, ahol minden nap sütött a nap, és az állatok boldogan éltek.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny faluban, nem messze az erdőtől, élt egy kis szarvasborjú, akit Villámnak hívtak. Villám különleges volt: patái alatt mintha
Egyszer volt, hol nem volt, egy különleges erdő mélyén állt egy kristálytiszta tó, amelyről azt beszélték, hogy varázserővel bír. A tónál minden állat tisztelettel állt
Egyszer volt, hol nem volt, a havas hegyek felett élt egy aprócska, ragyogó hópihe, akit Csillogónak hívtak. Csillogó különleges hópihe volt, mert mindig azon álmodozott,
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű réten élt egy apró, de különleges pillangó, akit Napsugárnak hívtak. Napsugár szárnyai aranyszínben csillogtak, mintha maga a nap
Egy kisváros csendes szélén, ahol a házak között még játszott a szél és a kerítések mögül virágillat szállt fel, élt egy kislány, Lilla. Lilla legkedvesebb
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és pitypangokat fújkált a réten. A virágok szirmai a szélben szálltak, ő pedig elgondolkodott. – Vajon milyen lehet,
Volt egyszer egy korszak, nem is olyan régen, amikor a zenehallgatás még nem pár kattintás volt a telefonon. Amikor a kedvenc dalod nem egy algoritmus
Egyszer régen, amikor az álmok és a valóság még kéz a kézben jártak, élt egy különleges nő, akit mindenki csak Hajnalfénynek nevezett. Nem azért, mert
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent. Botjával a homokba rajzolt: egy ló alakját. Hosszú lábakat, lobogó sörényt, kecses nyakat. – Hogy lehet,
Képzeld el az estét: fáradt vagy, nincs kedved főzni, és már hallod a gyomrod hangos tiltakozását. Egyetlen mozdulat, pár kattintás a telefonodon, és már úton
Egyszer réges-régen, egy apró város szélén, három tudós barát minden éjjel összegyűlt, hogy az eget kémlelje. Ők voltak az „Égi Három”, akik nemcsak a csillagokat
Egy hideg, szeles délután Balázs a Mesefa alatt ült. Bár tél még nem volt, a szél úgy fújt, hogy Balázs összébb húzta a kabátját. –
Ha becsukod a szemed, és belegondolsz egy kedvenc ételbe, mi jut eszedbe? Az édessége? A sóssága? Vagy talán az, hogy a savanykás, kesernyés és mély