Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis szarvas, akit Dérnek hívtak. Dér még fiatal volt, de híres volt bátorságáról és arról, hogy minden zegzugot
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kicsi harkály, akit Koppnak hívtak. Kopp minden nap türelmesen kopogtatta a fákat, hogy ételt találjon, és segített az
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis csiga, akit Fénysugárnak hívtak. Fénysugár nem volt gyors, és nem is volt különösebben erős, de minden nap
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis veréb, akit Csipinek hívtak. Csipi mindig figyelte a csillagos eget, és minden éjjel arról álmodott, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy csendes kis csiga, akit Csigusznak hívtak. Csigusz nem volt gyors, de nagyon figyelmes volt, és minden apró részletet
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis méhecske, akit Züminek hívtak. Zümi minden reggel elsőként ébredt, hogy virágról virágra repülve összegyűjtse a mézet
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis nyuszi, akit Hópihének hívtak. Hópihe imádta a réteket, és különösen szerette a friss, tavaszi levegőt. Egy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kedves kis sündisznó, akit Tüskének hívtak. Tüske mindig szerette az erdőt járni, a friss harmatot érezni a lábai
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy hatalmas erdőben három jó barát: a bátor róka, Ravasz, a fürge őzike, Szelíd, és a hűséges kutya, Bátor.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyors és kíváncsi kis gyík, akit Villámnak hívtak. Villám imádta felfedezni az erdőt, és mindig a legváratlanabb helyeken
Lili nem szerette a reggeleket. Nem gyűlölte őket, csak… nem bízott bennük. Mert a reggelek kiszámíthatatlan dolgok voltak. Néha túl hidegek, máskor túl világosak, és
Egy borús délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap csak néha mutatta meg magát a felhők között, de Balázs nem bánta. Figyelte a saját
Ha van valami, ami nál nál gyorsabban visszarepít az időben, mint egy fotó vagy egy dal, akkor az az illat. A nyár illatai pedig külön
A nő, aki vízre lépett – Egy történet arról, amikor a lélek táncolni kezd Nem volt neve. Legalábbis senki nem tudta. Amikor megérkezett, a tó
Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
A magyar népi bölcsességek világában kevés olyan közmondás van, amely ennyire szűkszavúan, mégis mélyen kifejezi az élet kiszámíthatatlanságát és az egzisztenciális bizonytalanságot, mint a „Köd
Tilo, a teknős és a zátony titka – Egy tenger alatti utazás meséje Valahol messze, ahol a napfény táncol a tenger tetején, és a víz
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Volt egyszer egy nyár… vagy inkább sok nyár. Amikor nem volt klíma, nem volt mobil, és a „nyaralás” egy balatoni sátorhelyet vagy egy nagymama udvarát
