Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis szarvas, akit Dérnek hívtak. Dér még fiatal volt, de híres volt bátorságáról és arról, hogy minden zegzugot
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kicsi harkály, akit Koppnak hívtak. Kopp minden nap türelmesen kopogtatta a fákat, hogy ételt találjon, és segített az
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis csiga, akit Fénysugárnak hívtak. Fénysugár nem volt gyors, és nem is volt különösebben erős, de minden nap
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis veréb, akit Csipinek hívtak. Csipi mindig figyelte a csillagos eget, és minden éjjel arról álmodott, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy csendes kis csiga, akit Csigusznak hívtak. Csigusz nem volt gyors, de nagyon figyelmes volt, és minden apró részletet
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis méhecske, akit Züminek hívtak. Zümi minden reggel elsőként ébredt, hogy virágról virágra repülve összegyűjtse a mézet
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis nyuszi, akit Hópihének hívtak. Hópihe imádta a réteket, és különösen szerette a friss, tavaszi levegőt. Egy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kedves kis sündisznó, akit Tüskének hívtak. Tüske mindig szerette az erdőt járni, a friss harmatot érezni a lábai
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy hatalmas erdőben három jó barát: a bátor róka, Ravasz, a fürge őzike, Szelíd, és a hűséges kutya, Bátor.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyors és kíváncsi kis gyík, akit Villámnak hívtak. Villám imádta felfedezni az erdőt, és mindig a legváratlanabb helyeken
Egy régi város szélén, ahol a házak falait már régen megfakította az idő, élt egy fiatal pár, Anna és László. Nem voltak gazdagok, nem voltak
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott kisautóival. Kanyargós pályát rajzolt a homokba, és sorban tologatta rajta az autókat. A piros mindig nyert, a kék néha
Antropomorfizálás, technológia és érzelmek találkozása Képzeld el: este hazamész, megnyitod a laptopod, és beírsz egy kérdést egy mesterséges intelligenciának. Visszaköszön, válaszol, talán még meg is
A világ már rég elfelejtette a nevét. A szél, ami valaha selymesen simogatta bőrét, ma csak port sodor felette. Az emberek, akik ismerték, már régen
A kert fölött magas, fehér felhők úsztak. Balázs a Mesefa alatt ült, egy repülős könyvet lapozgatott. A képeken vitorlázó repülők, vadászgépek, helikopterek – mind másként
A por és füst között, a föld mélyén, minden mozdulat lassúnak és nehéznek tűnt. Bálint már órák óta kereste a társait a beomlott járatok között.
Aznap a kert fölött lágy, langyos szél járt. Balázs a Mesefa tövében ült, és fadarabokból próbált kis hidat építeni egy pocsolya fölé. Néha csobbanva esett
Képzeld el, hogy egy nyári estén egy kis teraszon ülsz. Előtted egy gőzölgő, frissen főzött kávé, a háttérben halk jazz szól. Kortyolsz, és minden íz
„Aspirion” – a Fényváros legendája A 24. század közepére az emberiség már régen túlnőtt a Föld határain, mégis volt egy város, amely minden másnál erősebben
