Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A bátor kis vakond és a szikrázó kő titka
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis vakond, akit Földinek hívtak. Földi nagyon ügyesen ásott járatokat a föld alatt, és segített az erdő
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis vakond, akit Földinek hívtak. Földi nagyon ügyesen ásott járatokat a föld alatt, és segített az erdő
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy furfangos kis gyík, akit Villámnak hívtak. Villám híres volt a gyorsaságáról és arról, hogy minden zegzugot ismert az
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis szarvasbogár, akit Aranyszarvnak hívtak. Aranyszarv híres volt erős csápjairól és arról, hogy mindig segített az erdő
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis tücsök, akit Cini-cininek hívtak. Cini-cini imádta az éjszakai erdőt, és különösen a holdfényben szerette játszani a
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fürge kis fakopáncs, akit Kop-kopnak hívtak. Kop-kop híres volt arról, hogy gyorsan és ügyesen kopogtatta a fákat, segítve
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis katica, akit Pöttyösnek hívtak. Pöttyös imádta felfedezni az erdőt, különösen a színes virágok között barangolni. Egy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis hangya, akit Szorgosnak hívtak. Szorgos nagyon büszke volt a munkájára, hiszen nap mint nap segített a
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis szarvas, akit Napsugárnak hívtak. Napsugár nagyon szerette az erdőt, különösen a napfényes réteket, ahol a virágok
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis hangya, akit Szorgosnak hívtak. Szorgos mindig szorgalmasan dolgozott a bolyban, és minden apró részletet alaposan megfigyelt
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei A fürge kis mókus és a bölcsesség diója Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fürge kis mókus, akit
Aznap a kert még csupa deres volt, a levegőben hideg, csípős illat szállt. Balázs a Mesefa tövében kuporgott, a kezében egy forró teásbögrével. A fa
Aznap délután az ég komor felhőkkel borult be. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta az eső első cseppjeinek halk kopogását. A levegőben friss, földes
„Az ajándék, amit nem lehet becsomagolni” Anna azon a télen különösen magányosnak érezte magát. A férje évekkel ezelőtt elment, a gyerekei pedig már régen kirepültek.
Mindannyiunk testében van egyfajta „belső üzenetküldő rendszer”. Nem e-mailben, nem üzenetben érkezik, hanem apró jelek formájában: fáradtság, száraz bőr, izomgörcs vagy épp hajhullás. Sokszor ezek
Aznap este Balázs szokatlanul sokáig fennmaradt. A kert fölött már sötétedett, a levegőben érezni lehetett az esti harmat illatát. A Mesefa csendben állt, mintha aludna,
Van valami varázslatos abban, amikor hosszú, forró napok után megérkezik az első eső. A levegő megváltozik, a szél másként fúj, és az orrunkba kúszik egy
„Az árnyékaink is emlékeznek” A nyári vásár forgatagában a levegő illata egyszerre volt cukorvattás, frissen sült lángosos és vihar előtti. A zenészek a főtéren játszottak,
Aznap délután Balázs a Mesefa alatt ült, és kavicsokat rendezett sorba, mintha apró házikókat építene belőlük. A nap melegen sütött, de a szél épp csak
Van egy furcsa szokásunk. Ott állunk egy tengerparton, egy dombtetőn, vagy épp az erkélyünkön, és a nap utolsó sugarai lassan beleolvadnak a horizontba. Még mielőtt