Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: A nyúl, aki megtanulta, mikor kell megállni
Egy szeles tavaszi napon Balázs a Mesefa alatt ült, és figyelte, ahogy a fűszálak hajladoznak a szélben. A mezőn egy barna nyúl szaladt át, majd
Egy szeles tavaszi napon Balázs a Mesefa alatt ült, és figyelte, ahogy a fűszálak hajladoznak a szélben. A mezőn egy barna nyúl szaladt át, majd
Egy meleg nyári délután Balázs a patak mellett üldögélt. A Mesefa alatt árnyék volt és csend. A fiú fülét csak a víz csobogása és egy-egy
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt ült, és a patakba kavicsokat dobált. A kövek csobbantak, majd apró gyűrűk szaladtak szét a vízen. – Vajon
Egy csendes délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy régi, pattogós gumilabdát görgetett a fűben. – Vajon milyen állat tudna igazi gömbbé változni? –
Egy szeles délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy régi kis fémvonatot tologatott a fűben. A kerekei kattogtak, a kéménye pedig fekete volt, mintha
Egy meleg, aranyló délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és egy kis mézet nyalogatott a kenyérhéjról. A napfényben dongtak körülötte a méhek. – Vajon hogy
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és a folyóra figyelt. A vízen apró buborékok futottak végig, amikor egy hal fickándozva kiugrott. – Vajon ki
Egy nyári délelőtt Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és egy bambusznádszálat forgatott a kezében, amit a folyópartról hozott. – Vajon tényleg mindig bambuszt esznek a
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és a kabátja zsebében melegítette a kezét. – Vajon melyik állatnak van a legkülönlegesebb zsebe a világon? –
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és pitypangokat fújkált a réten. A virágok szirmai a szélben szálltak, ő pedig elgondolkodott. – Vajon milyen lehet,
Egyszer, messze délen, ahol a jég és a hó uralja a tájat, élt egy apró pingvinfióka, akit Panninak hívtak. Ő más volt, mint a többiek.
Egy délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a távolban játszó kutyákat nézte. Figyelte, ahogy szaladgálnak, hancúroznak, majd együtt pihennek. – Vajon miről beszélgethetnek a
Volt egyszer egy különös városka, ahol az emberek azt mondták: az idő itt lassabban múlik, mint másutt. Nem az órák jártak lassabban, hanem valahogy minden
Egy reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a madarakat figyelte. A fecskék cikázva repültek, a galambok lassan köröztek az égen. – Milyen lehet onnan
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szél játékosan fújta a haját. – Mesefa, sokszor mondják,
Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A lombok közt a szél olyan hangot keltett, mintha valaki lassan dobolna. – Milyen lehet olyan állatnak
Egyszer, nem is olyan messze innen, egy kis faluban állt egy ház, amelynek szíve a konyha volt. Nem akármiért mondták így: ebben a konyhában mindig
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent. A patak partján ült, kavicsokat görgetett a kezében, és nézte, ahogy a víz lassan, türelmesen kanyarog. –
Volt egyszer egy falucska, amelyet végtelennek tűnő búzamezők öleltek körül. A falu szélén, egy öreg tölgyfa mellett állt a mező leghíresebb őrzője: egy madárijesztő, akit