Balázs azon a délutánon különösen sokat gondolkodott. A Mesefa tövében ült, a fejét a térdére hajtotta, és a fák lombja közt átszűrődő fényt nézte. –
Egy késő nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és hallgatta a tücskök ciripelését. A nap már lement, csak a narancsszín ég alján derengett még
Egy őszi napon Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Színes levelek hullottak körülötte – piros, sárga, barna –, és úgy zizegtek a szélben, mintha mesélni akarnának
Egy esős délután Balázs a Mesefa tövében kuporgott. A felhők szürkén úsztak az égen, de a fa levelei mégis aranyzölden ragyogtak. – Ma minden szürke
Egy mese a barátságról, elfogadásról és arról, hogy néha pont az lesz a barátunk, akitől a legjobban tartottunk. Egy délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt.
Egy délután, amikor a nap már lejjebb hajolt, Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A fák között játszott a fény, és a levegő olyan meleg volt,
Egy szélcsendes délután Balázs a Mesefa tövében heverészett, és a kutyákról álmodozott. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha lehetne egy saját kiskutyája: játékos, hűséges, mindig
Egy forró nyári napon Balázs a Mesefa tövében feküdt, és a tavat nézte. A vízen békák kuruttyoltak, a nád között tücskök ciripeltek. A fiú csak
Egy meleg nyári napon Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a felhőket nézte. A madarak csicseregtek, a fák árnyékot adtak. A fiú az égre hunyorított.
Egy borongós délután Balázs a Mesefa tövében rajzolt. Az eső csendesen permetezett, de a fa lombjai megvédték. A fiú dinoszauruszokat rajzolt – hatalmasakat, hosszú nyakkal
Egy napsütéses délutánon Benedek mackó békésen üldögélt a párnák között. A nyakában ott lógott a kedvenc piros-fehér kockás sálja, amit a kis gazdája, Máté adott
Egyszer, nagyon régen, amikor az ég még fiatalabb volt, élt egy aprócska csillag, akit Lyra-nak hívtak. Nem volt nagy és fényes, mint a többi csillag,
Egy régi, eldugott városrészben állt egy különös könyvtár, amit csak kevesen ismertek. Nem volt tábla az ajtaja felett, nem hirdettek róla plakátokat, mégis mindig akadt,
A délutáni nap aranyszínűen szűrődött át a Mesefa lombjai között. Balázs a puha fűben ült, és hallgatta, ahogy a levelek finoman susognak. A Mesefa mély,
A világ legészakibb sarkában, ahol a nap télen is csak halkan mosolyog a horizont mögül, élt egy kis fóka, akit Lunának hívtak. Luna különleges volt
Volt egyszer egy kislány, akit Elzának hívtak. Elza táncolni tanult – minden nap gyakorolt a nagy, világos teremben, ahol a falon egyetlen dolog mozdult vele
Egy meleg, szelíd délutánon Balázs a Mesefa árnyékában ült. A fa lombjai között madarak csiviteltek, a levegőben édes, gyantás illat lebegett. Balázs a fűbe feküdt,
Volt egyszer egy kislány, akit Lénának hívtak. Léna imádta a tavaszt, amikor minden virág illatozott, és a szél is mintha mosolyogva simította volna végig a
Az öreg halász minden reggel ugyanarra a padra ült, a tengerparti sétány legszélére. A szél mindig megcibálta a kabátját, a hullámok pedig szinte a lábáig
