Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A szorgos kis mókus és a kívánság diója
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgos kis mókus, akit Diónak hívtak. Dió egész nap a fák ágain ugrált, diókat és mogyorókat gyűjtött a
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgos kis mókus, akit Diónak hívtak. Dió egész nap a fák ágain ugrált, diókat és mogyorókat gyűjtött a
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis szitakötő, akit Villanásnak hívtak. Villanás egész nap a tó körül repkedett, élvezte a napfényt és a
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis hangya, akit Szorgosnak hívtak. Szorgos híres volt kitartásáról és szorgalmáról, minden nap keményen dolgozott, hogy élelmet
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ravasz kis róka, akit Villámnak hívtak. Villám híres volt a gyorsaságáról és az éles eszéről. Egy nap különös
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis süni, akit Tüskésnek hívtak. Tüskés híres volt segítőkészségéről és bátorságáról. Egy nap azonban az erdőben furcsa
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fürge kis tücsök, akit Zengének hívtak. Zenge nagyon szerette a zenét, különösen a csillagok ragyogása alatt zenélni az
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ravasz kis róka, akit Villámnak hívtak. Villám híres volt gyors eszéről és kíváncsiságáról, mindig minden rejtélyt szeretett volna
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fürge kis százlábú, akit Suri néven ismertek. Suri mindig gyorsan járt-kelt az erdőben, és híres volt arról, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis gyík, akit Zöldinek hívtak. Zöldi szerette a napfényt, és egész napját azzal töltötte, hogy a legmelegebb
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fürge kis fakopáncs, akit Kopogónak hívtak. Kopogó egész nap a fákat kopogtatta, hogy a rovarokat megtalálja, és mindig
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.
Aznap délután Balázs bokáig sárosan ült le a Mesefa tövébe. A nadrágján barnás pacák, a cipőjén csatakos foltok, a haján egy falevél csücsült. A keze
Mire jók a babonák, ha nem is hiszünk bennük? Esküvőre készülni olyan, mint belépni egy másik dimenzióba. Mindenki tanácsot oszt, javaslatokat hoz, és előkerülnek azok
„A stég, ahol a csend válaszol” Egyszer volt egy kis tó, eldugva az erdők és hegyek ölelésében, ahol az idő nem sietett. Itt állt egy
Egy kora őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, térdét felhúzta, az állát a kezére tette. A levelek még zöldek voltak, de a nap már
– Egy könnyed cikk szomjúságról, hőérzetről, és az agy meglepő trükkjeiről Az a bizonyos első korty egy forró napon… Van az a pillanat, amikor a
„Egy levél Londonból” Clara mindig is imádta az őszt – de sosem gondolta volna, hogy az első igazi őszi napját egyedül fogja eltölteni, épp London