Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis gyík, akit Fecskének hívtak. Fecske nagyon szerette a napfényt, és minden napját azzal töltötte, hogy napozott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis medve, akit Barninak hívtak. Barni nagyon szerette a mézet, és gyakran barangolt az erdőben, hogy megtalálja
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis katicabogár, akit Pöttömnek hívtak. Pöttöm nagyon szerette a virágos réteket, ahol a nap sugarai melegen simogatták
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis vakond, akit Földinek hívtak. Földi nagyon szeretett ásni, és napjait azzal töltötte, hogy alagutakat és föld
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű kis pillangó, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány különleges volt, mert szárnyai minden színben ragyogtak, és mindig boldogságot hozott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy furfangos kis mókus, akit Miminek hívtak. Mimi nagyon szerette a diókat, és egész nyáron szorgosan gyűjtögette őket, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy világító kis szentjánosbogár, akit Fényesnek hívtak. Fényes nagyon szerette a sötét éjszakákat, amikor a fénye beragyogta az erdőt,
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis szarvas, akit Dínónak hívtak. Dínó nagyon szerette az erdőt, és gyakran barangolt a sűrű fák között,
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ügyes kis gyík, akit Gyurinak hívtak. Gyuri nagyon szerette a napfényt, és mindig élvezte, ahogy a napsugarak melegítik
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis darázs, akit Züminak hívtak. Zümi mindig kíváncsi volt, és szeretett új dolgokat felfedezni az erdőben. Egy
Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég pasztellkékre fakult, a levelek alig mozdultak. Balázs nem tudta pontosan, mi bántja. Nem volt szomorú
„A mélyből jövő” A tenger soha nem volt csendes. Aki ezt mondja, nem hallgatta elég sokáig. A felszínen lehetett nyugalmat látni – fodrozódó hullámokat, a
Egy langyos nyári reggel Balázs csendben ült a Mesefa tövében. A fű még harmatos volt, a levegő olyan, mint egy álom utáni félmosoly. Balázs nem
Gondolj csak bele: mikor ettél utoljára egy kanál mogyorókrémet? Vagy csak belenyaltál, titokban, este tízkor, mint valami bűnös kis öröm? Vagy éppen reggel a pirítósodra
„A két világ meséje” Volt egyszer két gyermek, akik ugyanazon a napon születtek – de két külön világban. Az egyik ott, ahol a nap minden
Egy napsütéses reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és az ujjával dobolt a térdén. Valami kis ritmus motoszkált benne, valami, amit nem tudott kifejezni –
Van az a pillanat, amikor a nyaralás csúcspontja a vízparti ejtőzés. Napfény, hullámok, gyümölcsillatú naptej és az a jól megérdemelt nyugalom. Aztán… jön a törölköző.
„Luca és a búzavirágok” Luca öt és fél éves volt. Az „öt” már biztosnak számított, a „fél” pedig fontos volt neki, mert attól kicsit nagyobbnak
Balázs egy padon üldögélt a Mesefa tövében, lába a levegőben lógott. A tó csendes volt, csak egy-egy hullám fodrozta a felszínt. A túlparton házak sorakoztak,
