Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A bátor kis sün és a rejtélyes éjszakai virág
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis sün, akit Tüskésnek hívtak. Tüskés híres volt arról, hogy sosem félt semmitől, és mindig készen állt
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis sün, akit Tüskésnek hívtak. Tüskés híres volt arról, hogy sosem félt semmitől, és mindig készen állt
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ravasz kis róka, akit Rózinak hívtak. Rózi híres volt eszességéről és ügyességéről, de egy nap különös dolog történt
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis pillangó, akit Szellőnek hívtak. Szellő különleges volt, mert a szárnyainak minden suhogása lágy szellőt hozott magával.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis farkas, akit Hajnalfénynek hívtak. Hajnalfény nagyon szerette az éjszakai égboltot, különösen a csillagokat, amelyek beragyogták az
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyors kis szitakötő, akit Szellőnek hívtak. Szellő nagyon szerette a patakokat és tavakat, ahol vidáman repkedhetett a víz
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy okos kis ürge, akit Morzsinak hívtak. Morzsi nagyon szeretett ásni és föld alatti járatokat építeni, ahol biztonságban érezhette
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis gyík, akit Fecskének hívtak. Fecske nagyon szerette a napfényt, és minden napját azzal töltötte, hogy napozott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis medve, akit Barninak hívtak. Barni nagyon szerette a mézet, és gyakran barangolt az erdőben, hogy megtalálja
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis katicabogár, akit Pöttömnek hívtak. Pöttöm nagyon szerette a virágos réteket, ahol a nap sugarai melegen simogatták
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis vakond, akit Földinek hívtak. Földi nagyon szeretett ásni, és napjait azzal töltötte, hogy alagutakat és föld
Van valami egészen ősi abban, amikor emberek együtt ünnepelnek. Amikor nem számít a nyelv, a kultúra, a vallás, csak az, hogy színesek a ruhák, hangos
„Őszi út, ahol nincsenek kérdések” Azt mondják, az ember akkor mosolyog őszintén, amikor nincs benne semmi, amit rejtegetni próbál. Áron ilyen mosollyal lépett be az
Van az a pillanat, amikor csend van a szobában, és gyanús, hogy valami készül. Aztán megpillantasz egy kisgyereket, aki kanalat dug egy plüssmedve szájába, komoly
„Szikra, a tó apró őrzője” A nagyerdő szélén, ahol a fák csendje találkozik a kövek türelmével, rejtőzött egy kis tó, amit csak azok találtak meg,
Aznap délután Balázs egy különösen szép követ talált. Simára csiszolta a patak, olyan volt, mint egy mini lapos kavicsvilág: egyik oldala sötétzöld, a másik barna,
Ha valaha elutaztál egy másik országba, és azon kaptad magad, hogy furcsán néznek rád egy teljesen ártatlan mozdulat után – akkor már tudod, miről szól
„Az Emlékező-tó legendája” Valahol, túl a térképek szélén, túl az ismert hegyvonulatokon, volt egy völgy, amit soha senki nem nevezett el. Az ott élők egyszerűen
– Emléktextilek, elvarratlan szálak és a nő, aki még mindig ott él bennük Az a ruha… az a régi ruha a szekrény hátuljában Tudod, melyikről
„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény